Ebben időszakban, május közepén már kikeltek az énekesmadár fiókák.

A Madárkórház Alapítvány nyilvános madármentő telefonszámán és e-mailen naponta 20-30 bejelentést kapunk fészekből „kiesett” madárfiókák mentése ügyében. Ezek nagy része feketerigó fióka, de vannak köztük rozsdafarkúak, tengelicek, zöldikék, pintyek, fecskék, gerlék és galambok.

Tényleg kiesett és segítségre szoruló, vagy fészekhagyó és szülői felügyelet melletti természetszerű családi életből bár jószándékkal, de tévesen kiemelt fiókákról van-e szó? Egyik esetben azonnali beavatkozást igénylő életmentésről, a másikban egészséges fiókák biztosnak ígérkező felnevelésébe való, és legtöbb esetben azok halálával járó, hibás beavatkozásról van szó!

A kisrigók, városok kertjeiben leggyakoribb fekete- vagy énekesrigó fiókák ugyanis fészekhagyók, amint tehetik, kiugranak a bokrok ágain nem túl magasan, nem túl stabilan megépített fészekből, és bár repülni nem tudnak, a talajon, vagy bokrok ágain mozogva, szüleik etetik és nevelik őket. Az ilyen fióka háznál nevelve pár nap alatt megbetegszik! Ha viszont macskától vettük el, állatorvosi kezelés nélkül biztosen elpusztul. A szintén rovarevő, és a rigóhoz hasonló seregély-, de a harkály-, cinege fiókák viszont faodúban kelnek ki, és csak akkor hagyják el azt, amikort már röpképesek. A fecskék is röpképesen hagyják el a fészket, de a magevő tengelicek, zöldikék, pintyek, gerlék és galambok fiókái is kézre kerülhetnek. Őket viszont meg kell menteni, de nem midig! Melyik micsoda és mit eszik, kell-e rajta segíteni?

Ennek megítélése bizonyos fajismeretet és gyakorlatot igényel, mely nem várható el mindenkitől. Ebben szeretnénk segíteni pár tanáccsal:

Ha látszólag elhagyott madárfiókát látunk, mielőtt befogjuk és hazavisszük, figyeljük meg 15-20 m-ről! A szülei ugyanis félnek az embertől, és bizonyos távolságot tartanak, a fiókák viszont barátságosak, az embertől nem menekülnek, sok esetben repülni sem tudnak. Ha ilyen távolságból 15-20 percen belül nem látunk a közelükben felnőtt madarat, akkor próbáljuk befogni és egy előre előkészített papírdobozba helyezni. Közben kérjenek telefonos segítséget a +36309435494-es számon! Pár kérdésből kiderül, hogy milyen fióka, meg kell-e menteni egyáltalán, ha igen, mit eszik, és szorul-e állatorvosi segítségre, és hova vihetik?

Általános szabály, hogy fél órán belül itassuk meg szemcseppentőből, műanyag fecskendőből, mokkáskanálból, vagy akár ujjunkról a csőrébe cseppentett vízzel, majd és csak ez után(!) etessük meg. Mindegy, hogy milyen fióka, akár rovarevő, akár magevő, bizonyos kor alatt állati fehérje táplálékot igényel, melyet hússal pótolhatunk. Tehát nem hibázunk nagyot, ha minden háztartásban található nyers csirkehúst adunk neki.

Ollóval kukacnyi darabokat levágva, azokat csipesszel vízbe mártva tegyük a csőrébe. Ha még annyira fiatal, hogy magától tátja a száját, könnyű dolgunk van, ha nem, akkor némi erőszakot alkalmazva a csőrét szétnyitva tegyük mélyen a torkába a falatokat. Egyenkét egyet, de egy etetésre 4-5 falatot kapjon. Legjobb a lisztkukac, de az nincs mindig kéznél. A csonti nem jó, és a sertéshús sem, mert a madaraknak mérgező. Jó lehet a nedves macskatáp is, de a csirkehús a legjobb. Fél óránként lehet ismételni, amíg ki nem rázza a szájából.

Több napos tartás esetén gondoskodni kell a kálcium-foszfor és vitamin ellátáról is, különben angolkóros lesz. Ennek megelőzésére vitamin cseppeket tegyünk a vízbe, amibe mártsuk a táplálékot, és ez után főtt tojáshéjat porrá törve, abban panírozva adjuk a kukacot, vagy a húsdarabot. Így megmenthetjük a fiókákat, kivéve a galambot, annak begytej pótló kell, ami bonyolultabb. Erről, és a részletekről a következő oldalon tájékozódhat: Fiókanevelés.

Dr. Déri János

állatorvos