Fischer Dániel
Fischer Dániel (Késmárk, 1695. november 9. - Debrecen, 1746. szeptember 18.) megyei főorvos
Élete
Fischer Mihály evangélikus lelkész fia volt. Alapfokú iskoláit itthon végezte, majd külföldi egyetemre ment és 1713. október 6-ától Wittenbergben tanult, hol 1716-ban
orvosdoktori oklevelet nyert. Hazájába visszatérvén Késmárkon volt
orvos, majd Liptó- és Szepesmegye főorvosa és Csáky Miklós grófnak és nagyváradi püspöknek, később esztergomi érseknek
lett házi orvosa.
Orvosi hire nagy volt és ő még folyton gyarapítá
ismereteit, különösen a természettudományokban tökéletesítette magát. Az
orvosi tudományban több fölfedezéssel tünt ki; új gyógyszeri
készítményei közül kiválók a Pulvis Bezoardicus Kesmarkiensis, Spiritus
nitri Bezoardicus Fischerianus, Essentia Carpatica, Essentia Ligni
Carpatici contra vertiginem és Elixir Antivenereum Fischeri.
Jó hirneve
eljutott külföldre is, azért 1719. október 18. a Naturae Curiosorum nevű császári akadémiai társaság Cajus névvel tagjai közé választotta. Irodalmi működéseért VI. Károly császár magyar nemesi rangra emelte. Mint jó hazafi a belföldi irodalom emelésére orvosi egyesületet akart alapítani s 1732-ben
egyik munkájában meg is magyarázta ezen tervét, mely azonban csak
jámbor szándék maradt. Különös hatással voltak munkái közül a bonctaniak
és a fürdők hasznáról irottak.
Amikor Nagyváradról hazájába utazott, útközben egy fogadóban halat evett jó étvággyal, már betegen érkezett Debrecenbe, s hamarosan elhunyt.
Kommentáld!