Flór Ferenc
Flór Ferenc (Váradolaszi[1], 1809. október 10. – Pest, 1871. július 7.) orvos, orvosi szakíró, honvéd alezredes, az 1848–49-es szabadságharcban a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Életpályája
Nagyváradon és Nagykárolyban
végzett tanulmányok után, 1827-ben iratkozott be a pesti egyetem
orvostudományi karára. 1833-ban orvosi, 1834-ben sebészi és
szülészmesteri oklevelet szerzett. 1834-ben tanulmányutat tett német és
osztrák egyetemeken, ahol elsajátította az újabb sebészeti és műtéttant.
Hazatérése után a pesti egyetem állatgyógyászati tanszékének
tanársegéde, majd 1835-től a az egyetem orvostudományi karán Stáhly Ignác
sebészprofesszor tanársegéde lett. 1837-től a pesti Rókus Kórházban
tiszteletbeli, majd 1840-től rendes osztályos főorvossá nevezték ki.
1847-től Pest város tiszti főorvosa, egyúttal a Rókus Kórház igazgatója
lett. A világosi fegyverletétel
után másfél év börtönre és állásvesztésre ítélték. Büntetésének
letöltése után tápiószelei birtokán – rendőri felügyelet alatt –
visszavonultan élt. 1861-ben ismét Pest város tiszti főorvosa és
kórházigazgató lett, de tíz hónap múlva tiltakozásul a kormányzati
rendszer megváltoztatása miatt lemondott állásairól és csak a kiegyezés után tért vissza. Közlekedési baleset áldozata lett (halálra gázolta a lóvasút).
Tevékenysége a szabadságharcbaN
1848 tavaszán jeletkezett a nemzetőrségbe. 1848 őszétől őrnagyi rangban a honvéd hadsereg törzsorvosaként szolgált. A főváros feladása után egységével Egerbe vonult vissza. 1849. január 22-én a Budán maradt Stáhly Ignác
utódaként alezredesi rangban a hadügyminisztérium egészségügyi
osztályának fönökévé nevezték ki, ezzel ő lett a honvédség katonai
egészségügyének irányítója.
Vezetése alatt fejeződött be a a magyar
honvédség egészségügyi szervezetének kiépítése. A katonai egészségügyben
számos, nemzetközi viszonylatban is újnak számító módszert vezetett be.
A magyar honvédség az elsők között volt Európában, ahol a
hadisebészetben bevezették a kloroform
alkalmazását.
Többek között irányítása alatt szerveződött a tábori
kórházak rendszere, a front- és hátországi betegellátás, az újoncozás
orvosi ellenőrzése és a rokkantak utókezelése. A műszer és
gyógyszerhiány enyhítésére – a külföldről való becsempészés mellett –
kísérletet tett a magyarországi gyártás megszervezésére.
1849. április
16-án indítványára nevezték ki Kossuth Zsuzsannát
országos főápolónőnek, ennek nyomán számos női önkéntes állhatott a
katonai betegápolás szolgálatába. Flór Ferenc személyes érdeme, hogy a
tavaszi hadjárat megindulásakor a honvédség korszerűen megszervezett
katonai egészségügyi szolgálattal rendelkezett.
Görgei Artúr miniszteri kinevezése után átszervezték a minisztériumot, és az egészségügyi osztály élére Lumniczer Sándort nevezték ki. Flór Ferenc a fegyverletételig a tartalék hadtest főorvosa lett.
Orvosi és szakírói munkássága
Már negyedéves orvosnövendékként, 1831-ben koleraorvosnak nevezték ki Kalocsára. Kisdedápolás
című orvosi disszertációját – Magyarországon elsőként – magyar nyelven
írta és védte meg, 1833-ban. A későbbiekben is erőfeszítéseket tett az
egységes magyar orvosi szaknyelv megteremtéséért, 1833-tól 1848-ig Bugát Pál mellett társszerkesztője[2] lett az e területen űttörő munkát végző Orvosi Tár című folyóiratnak. E mellett 1840-től 1848-ig szerkesztette a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek Munkálatok
című kiadványát. 1838-ban a Magyar Tudós Társaság levelező tagjául
fogadta. 1842-től tagja lett az első magyar orvosi társaságnak, a
Budapesti Királyi Orvosegyesületnek és a bécsi
orvosi társulatnak. 1845-től lett tagja a Királyi Magyar
Természettudományi Társulatnak. A gyakorlati sebészetben törekedett az
új, a korban modernnek számító eljárások alkalmazására, 1847-ben az
elsők között volt, aki a kloroformnak a sebészetben való használatával
kísérletezett.
A szabadságharcot követő internálása lejárta után figyelme a
közegészségügy és az orvosi érdekvédelem felé fordult. 1861-ben
elnökletével alakult meg az ország első helyhatósági közegészségügyi
bizottsága, így őt tekintik a magyarországi közegészségügy egyik
megteremtőjének
. Egészségügyi okokból szorgalmazta a főváros
vízvezetékhálózatának kiépítését, illetve új közvágóhíd építését.
1863-ban egyik kezdeményezője volt az orvosi érdekvédelmi mozgalom
elindításának. 1869-ben a A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók
Országos Egyesülete másodelnökévé választották.
Főbb művei
- Kisdedápolás (orvosi értekezés, latinul és magyarul, Pest, 1833)
- A tetszhalottak felélesztéséről szóló tanítás (Pest, 1835)
- Magyarországi Orvosrend Névsora 1840-re (Bugát Pállal, Pest, 1840)
- Húgykő-metszés és morzsolás (Pest, 1842)
- Hivatalos tudósítás a hagymáz-járványról, mely szabad királyi Pest
város polgári kórházában 1846–47. évben uralkodott (Buda, 1848)
- Családja
Feleségétől Tröschner Eleonorától 1846-ban született Gyula nevű fia,
aki 1862-ben meghalt. Emlékére végrendeletében a Magyar Tudományos
Akadémiánál 20 000 forintos alapítványt létesített.
Emlékezete
Nevét viseli a Kistarcsai Flór Ferenc Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium, illetve a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház.
Ez utóbbin található bronz domborműves emlékmű Tóth Béla szobrászművész
alkotása (1983). 1992-ben a magyar honvédelmi miniszter a katonai
egészségügyben szolgálók jutalmazására Flór Ferenc-díjat alapított
ForrásoK
Kommentáld!