Az állandóan fagyott föld területe 16 százalékkal
csökkent az elmúlt három évtizedben a délnyugat-kínai Csinghaj-Tibet
fennsíkon, a jelenséget a globális felmelegedéssel magyarázzák egy a
következményeket is taglaló friss tanulmány szerzői.
A
Kínai Tudományos Akadémia több évtizeden át tartó, távérzékelésre és
műholdas megfigyelésre alapozott kutatása megállapította, hogy az 1,5
millió négyzetkilométeres terület, amely az "örök fagy" állapotában
volt, mára 1,26 millió négyzetkilométerre zsugorodott.
Bebizonyosodott,
hogy az átlagosan a tengerszint felett 4500 méteres magasságon elterülő
fennsík rendkívül érzékeny az éghajlatváltozásra. A tanulmány szerzői
beszámoltak arról, hogy az elmúlt három évtizedben a levegő
átlaghőmérséklete 1,8 Celsius-fokkal emelkedett, ami magasabb az
országos átlagnál.
A változás eredményeként a gleccserek területe is számottevő mértékben
megfogyatkozott, ami azt jelenti, hogy 1980-tól 8000 négyzetkilométer
"tűnt el", illetve alakult át, ami 15 százalékos veszteséget jelent. A
műholdas felvételek tanúsága szerint mind a fagyott föld, mind a
gleccserek fogyása az 1990-es években vált jellemző tendenciává.
Mindez
természetesen meghatározza a fennsík növényzetét és hosszú távon
kedvezőtlen hatással lesz a környezetre, tágabb értelemben - jelentette
ki Csin Huj-csün a terület egyik kutatója. A megolvadt gleccserek
például felduzzasztották a folyók, a tavak vizét a térségben, és az
árvízveszély miatt pásztoroknak kellett magasabb területre költözniük.
Az
új helyzetben a kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy gondoskodni
kell a 2006-ban átadott Csinghaj-Tibet vasútvonal biztonságáról, hiszen
a világ legmagasabban húzódó vasúti pályája körülbelül 550 kilométer
hosszan fagyott földön fut. Félő tehát, hogy idővel egyes pályaszakaszok
az olvadás következtében megrogynak. A vasúti pályakarbantartók szerint
a helyzet egyelőre kezelhető, az eddigi süllyedés mértéke az 50
milliméteres tűréshatáron belül van.
Forrás: STOP/MTI | 
STOP
Kommentáld!