Dr. James Lovelock, a Gaia-elmélet atyja július 26-án ünnepelheti a századik születésnapját, az angliai Letchworth városában látta meg a napvilágot 1919-ben. Alapképzettsége szerint kémikus, de később orvosi egyetemet is végzett, s kutatóorvosként dolgozott igen hosszú ideig, kreatív elméjének bizonyítéka számtalan találmánya, fejlesztése, amelyek közül többet a NASA is használt a biológiai kísérletei során. Az ő találmánya volt az az elektrondetektor is, amelynek segítségével azután a légköri ózont roncsoló CFC gázok szerepét felismerték s a mennyiségüket mérni tudták.
Sokszínű tudományos munkássága elismeréseként 1974-ben az angol Királyi Természettudományos Társaság (Royal Society) tagjává választották, ez a világ legrégibb, 1660-ban alapított tudományos társasága. Emellett számtalan más tudományos testület, mint pl. a Meteorológiai Világszervezet is díjakkal ismerte el a munkásságát.
A Gaia-elmélet először az 1960-as években kezdett a tudósban megfogalmazódni, miközben a NASA-val és a Jet Propulsion Laboratoryval tudományos tanácsadóként együttműködve gondolkodott a lehetséges marsi életről, ekkor főállásban egy houstoni egyetemen professzorként dolgozott.
Mi teszi lehetővé, hogy egy idegen bolygón lévő életet egyáltalában észrevehessünk? Az ötletelést tudományos munka követte, amelyben Lynn Margulis mikrobiológussal (aki Carl Sagan csillagász felesége volt) együtt számos tudományos publikációt készítettek a témában. Az alapfeltevés az volt, hogy bolygónk légkörében alapvető fontosságú az oxigén, illetve a kis mennyiségű metán, e két igen reakcióképes gáz, amelyek biológiai eredetüknek köszönhetően folyamatosan megújulnak. A légkört a Gaia-elmélet nem külső közegnek, hanem a bioszféra részének tekinti. Lovelock szerint a marsi légkörből hiányzó reaktív gázok (az 1970-es évek mérési technikája még nem tudta kimutatni a mára már felismert, bár rendkívül alacsony mennyiségű metánt) arra utalnak, hogy ott nincs jelen az élet.
A Gaia-elmélet alapján bolygónkon az élet megjelenése óta maga az élet alakítja a körülményeket, szabályozza a klímát oly módon, hogy a különféle légköri gázok mennyiségét az élőlények biológiai funkciói határozzák meg. Bár a Föld szuperorganizmus voltát sokan vitatják, az elmélet jelentőségét az adja igazán, hogy a figyelem a bioszféra és a bolygónk közti összetett kapcsolatrendszerre irányult, ebben Lovelock korszakalkotó jelentőséggel vett részt. Mára már teljesen nyilvánvaló, hogy a Föld légköre és óceánjai olyan szerves egységet alkotnak a bennük létező élőlényekkel, amely oda-vissza ható rendszerként működik. Nemcsak az élőlények evolúcióját határozza meg a külső környezet, hanem a környezet is változik az élőlények hatására. Annak ellenére, hogy a geológiai és csillagászati körülmények sokat változtak a Föld és az élet kialakulása óta, az élőlények képesek voltak arra, hogy a bolygó felszínének hőmérsékletét a kibocsátott és elnyelt gázok segítségével abban a tartományban tartsák, amely lehetővé tette az élet fennmaradását.
Az első Gaia-könyvet számos követte még, amelyekben a felfedezésekről és a, tudomány fejlődése révén gyarapodó, tudásról is írt.
Lovelock örök lázadó, szembemegy a konformista elképzelésekkel. 1940-ben még lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadta a katonai szolgálatot, hogy aztán 1944-ben a nácik rémtettei láttán önként jelentkezzen, ekkorra azonban már az orvosi kutatásai miatt fontosabb volt a munkája a hátországban (többek közt a háborús helyzetben igen gyakori égési sebek gyógyulásával foglalkozott), így nem sorozták be. Támogatója a sokak által ellenzett atomenergia felhasználásának, mivel úgy látja, hogy a szén-dioxid kibocsátás csökkentésében kulcsfontosságú ez az energiaforrás. Szintén nagy híve a mesterséges intelligenciának, s úgy véli, hogy egyszer majd ennek köszönhetően marad fenn a földi élet, egy emberen túli világként. Amitől sokan tartanak, hogy a tudatra ébredő mesterséges intelligencia hamarosan átveszi majd a hatalmat az emberek felett, azt ő örömhírként éli meg, s legutóbbi könyvében, az alig két hete megjelent Novacene címűben ezt az elképzelést taglalja.
A századik születésnapja alkalmából az Exeteri Egyetem Föld-rendszer Tudományok Intézete centenáriumi konferencia programot szervezett, amelynek során a konferencia résztvevői Lovelock életművére alapozva tárgyalják meg a jelenünket és a lehetséges jövőnket. A konferencián maga James Lovelock is részt vesz egy nyilvános beszélgetésben.
A száz évesen is még aktív tudósnak az elméletei és munkái ugyan legalább annyi ellenséget szereztek, mint ahány barátot, jelenkorunkat, gondolkodásmódunkat befolyásoló hatása kétségtelen.
2019 márciusában egy vele készült beszélgetés során a jövőnkbe vetett optimizmusa kapcsán feltett kérdésre Lovelock azt mondta: „Annyira vagyok optimista, mint bárki más, aki a századik életévét tapossa”.
Kommentáld!