A hegyek magasságát két fő tényező határozza meg: a kiemelkedésük, illetve az eróziójuk üteme, azonban a számítások e két tényezővel nem a hegyek valódi magasságát mutatták meg, így egy, a Stanford Egyetem szakértői vezette amerikai-chilei kutatócsoport megvizsgálta, milyen egyéb tényező befolyásolhatja még a folyamatot.
Az elképzelések szerint, ha egy hegység gyorsabban emelkedik, akkor az erózió is fokozottabbá válik, mivel a hegyeket elválasztó völgyekben gyors folyású, nagyobb energiával erodáló folyók, patakok zúdulnak lefelé. Az eróziót befolyásolja a csapadék mennyisége (ill. halmazállapota), valamint az, hogy milyen kőzettípus alkotja az adott terület hegyeit.
A vizsgálatokhoz olyan, trópusi övben elhelyezkedő, csupa gránithegyeket választottak, amelyeken nem volt jég. Összesen 14 helyszínen, Tajvantól Venezueláig emelkedő hegyek földrajzi és eróziós adatait (ez utóbbit minden helyszínen pontosan megmérték), valamint csapadékviszonyait hasonlították össze, s így megkeresték, milyen összefüggés lehet még, ami korlátot szab a növekvő hegyek lehetséges magasságának.
Azt az eredményt kapták, hogy minél meredekebb egy hegy, annál kevésbé lehet alkalmazni az egyébként egyenes arányú, kiemelkedés-erózió összefüggést. A kevésbé meredek hegyek közti folyók eróziós hatása még egyenes összefüggéseket mutatott, az elméletnek megfelelően azonban, amikor a hegyek elértek egy bizonyos magasságot, a közéjük ékelődő völgyekben az erózió hirtelen igen érzékennyé vált arra, hogy mennyire meredek a lejtés, és megszűnt a korábbi arányos kapcsolat. Így a meredekség mértéke az, ami korlátot szab a hegyek magasságának, s ennek az oka valószínűleg abban keresendő, hogy miként, és milyen gyorsan tudnak bevágódni a folyóvölgyek.
A vizsgált trópusi hegyek alapján nyert összefüggéseket ezután a világ minden kontinensén, eltérő klíma (csapadék) és eróziós viszonyok közt lévő hegyek esetére is megvizsgálták, s azt találták, hogy a hegyek magasságának másutt is határt szab, mennyire meredekek a völgyeik. Az összefüggést nem befolyásolta az, hogy milyen volt az éghajlat, vagy milyen kőzetből épültek fel az adott hegyek, és csak az olyan extrém klímájú helyszíneken találtak eltérést, mint az Atacama-, vagy a Namib-sivatag, illetve a kizárólag gleccserekkel borított hegyi területeknél.
Ha a Himalája esetét nézzük, amely meglehetősen gyorsan emelkedik (kb. 10mm/ év) és igen jelentős mértékű az eróziója is, kiderül, hogy ez a hegység teljes egészét tekintve igen közel áll a vizsgálatok alapján kapott meredekségi határértékhez, s ebből lehet arra is következtetni, hogy mekkora lehetett a régmúltban a Himalája magassága. George E. Hilly, a Nature Geoscience folyóiratban közölt tanulmány vezető szerzője azt is megjegyezte, hogy arra is rámutat a felfedezésük, hogy nem világos, miért viselkednek másképp a folyók bizonyos meredekség felett, így valami még hiányzik a folyók kőzetekbe vájódásáról. Nem kizárt az sem, hogy a túl meredek völgyekben a száraz sziklaomlások, vagy a törmelékár befolyásolják a folyók munkáját.
Kommentáld!