Október 12-e estéje a Dunántúlon viharokat hozott, az ilyenkor szokatlan mennydörgés és felhőszakadás után a kitisztult égen a titkozatos vörös lidércek mutatták meg magukat.

Október 12-én este áthaladt Veszprém felett egy Adria felől érkező csapadékzóna, nálunk csak záport hozott, ám kelet-északkelet felé távolodva Veszprémtől hevesebbé váltak az események és több zivatargóc képződött a felhőrendszerben Budapest környékét is elérve.

Nálam még esett kissé az eső, amikor láttam az időjárási műholdképen, hogy hamarosan elfogynak a felhők, és bízva egy kis szerencsében, lementem, hátha a felhőréseken kibukkanó Hold fényében holdszivárványt is láthatok. Ez sajnos nem volt, ám gyorsan távolodtak a felhők, felettük csak egy-két kisebb foszlány úszott, és bár párás volt a levegő, szépen bújtak elő a csillagok. Mivel egy hete nem láttam éjjeli eget, úgy döntöttem, maradok, míg csak a Jupiter kibukkan a kiserdő fái mögül. Közben a keleti horizont felett a távoli felhőkön folyamatosan láttam a fel-felvillanó villámokat, legalább két nagyobb zivatargóc volt aktív, ekkor már bőven Budapestnél, illetve kissé tőle is keletebbre, mintegy 130-140 km távolságra.

Gondoltam, hogy esetleg a távoli viharok esetleg magaslégköri elektromos jelenségeket is produkálnak, ezért próbáltam úgy állítani a fényképezőgépet, hogy a zivatarcellák feletti égrészt megfelelő magasságig belássa.

Mivel szeretem az ilyesmit is a tájjal együtt fotózni, ez erős kompromisszummal járt, valószínűleg néhány magasabbra jutó lidérc nem fért a látómezőbe, de így is sikerült négyet lefotózni belőlük. A legnagyobb élményt az nyújtotta, hogy két lidércet láttam is, mivel ezek bár igen rövid élettartamú jelenségek, a fényességük jelentős, ha az égi háttér elég sötét, meg lehet látni őket minden megerőltetés nélkül. Az első ilyen meglátott lidérc külön érdekessége az volt, hogy a felvillanását követő másodpercben egy szép zöld meteor is lepottyant a lidérc helye mellett és egy fotóra kerültek.

Csak a fotót a kijelzőn visszanézve értettem meg, hogy mi is volt a meteor előtti villanás! A nagyobb villámok erős felfényléssel jelezték helyüket a horizont felett kékeslila fényburát képeztek a már alig látszó távoli felhők felett. Sajnos egy fényképezőgéppel nem tudtam minden ilyen villám feletti égrészt folyamatosan fotózni, halszemobjektívet tettem a gépre, hogy nagyobb égrészt foghassak át, ám ez is kompromisszum volt, mert így az esetlegesen kialakuló lidércek kevéssé látványosak lesznek a fotón. Mindenesetre érdemes volt, mert egy különösen nagy kiterjedésű és sok elemből álló lidérc így teljességében a fotóra kerülhetett. Sajnos hamarosan beködösödött, így nem volt értelme tovább maradni, hiszen az átlátszóság (ami amúgy sem volt jó az eleve erősen párás levegő miatt) gyakorlatilag teljesen megszűnt.

A képeket Veszprém keleti peremén, a legszélső utcában lévő füves területről fotóztam, a kutyafuttató és focipálya funkciójú terület éjjelente könnyen elérhető, jó keleti eget nyújtó észlelőterep számomra. Ilyenkor ősszel külön szépséget ad a pálya szélén a kiserdő fáinak színes lombozata is: a csillagok ragyogásához hangulatos előtérként szolgál. A fotó 10mm halszemobjektívvel felszerelt Nikon D5100 fényképezőgéppel készült, ISO4000-es érzékenységgel, f 2,8 rekesszel és 5 másodperces záridővel.

2013. október 13., vasárnap | 2013/41. hét

FORRÁS: Landy-Gyebnár Mónika, Veszprém