Lehetséges, hogy a legendás Dzsingisz kánt egy
Közép-Ázsiában szokatlanul meleg és csapadékos időszak is segítette
világbirodalma kiépítésében.
Fotó: Neil Pederson
A New York-i Columbia Egyetemen a Neil Pederson ökológus vezette
kutatócsoport a szibériai cirbolyafenyő (Pinus sibirica) mongóliai
egyedeinek évgyűrűit vizsgálta meg. Ebből arra következtettek, hogy
Dzsingisz kán (1162-1227) uralkodása idején a nedves, enyhe időjárásnak
köszönhetően dús vegetáció borította a mongol legelőket.
A lovak és a marhák számára ez igen kedvező volt - írták a kutatók az
amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) frissen megjelent
tanulmányukban. Korábbi kutatások abból indultak ki, hogy a Mongóliában
uralkodó szárazság ösztönözte hódításra a lovassereget.
Az évgyűrűk vizsgálatából Mongólia 900 és 2011 közötti éghajlatára
következtettek. A meleg, esős időszak 1211 és 1225 között jellemezte az
országot, Dzsingisz kán uralkodása 1206-tól 1227-ig tartott. A nagy kán
lovasai Kelet-Ázsiától Európa közepéig igázták le az ott lakó népeket.
Az általában hideg és száraz klímájú területeket az enyhe, nedves idő
hatására szokatlanul bőséges növényzet borította. A 13. századi
klímaváltozás hozzájárulhatott, hogy a mongol birodalom egyre
hatalmasabbá vált - magyarázta Pederson.
Forrás: MTI
Kommentáld!