Még a nagy hőmérséklet-ingadozásokhoz szokott korallok is csak korlátozottan tudnak ellenállni a víz szokatlanul magas hőmérsékletének.

Verena Schöpf, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatója és munkatársai a Natura tudományos szaklapban mutatták be a területen végzett kutatásaikat.
A víz növekvő hőmérséklete megzavarja a korallok és a velük életközösségben élő algák szoros kapcsolatát. Ha a koralloknak túlságosan melegük van, eltaszítják az algákat, ami ahhoz vezethet, hogy idővel „éhen halnak”. Ez a folyamat a korallfehéredés, amely különösen az Ausztrália vizeiben elterülő Nagy-korallzátonyt érinti a klímaváltozás miatt.
A szakértők a régióban már mintegy 40 Celsius-fokos hőmérsékleteket is mértek. „A Kimberley-korallok egyrészt valóban ‘szuperkorallok’, amelyek túlélik a szélsőséges körülményeket. De ha a klímaváltozást és a 2016-oshoz hasonlatos hőhullámokat is figyelembe vesszük, látható, hogy ezek toleranciája is véges” – mondta a kutató.

A James Cook Egyetem szakemberei szerint a világ korallzátonyai el fognak tűnni 2070-re, amennyiben a klímaváltozás a jelenlegi ütemben zajlik tovább. A Nature című tudományos folyóiratban publikált tanulmányukban a kutatók emlékeztetnek arra, hogy még a fokozott védelmet élvező, világörökségi helyszínek közé tartozó korallzátonyok is súlyos károkat szenvedtek 1980 óta a regionális és globális korallfehéredések miatt.
Tiffany Morrison és Terry Hughes most egy újfajta, a szárazföldre és az óceánra egyaránt kiterjedő „holisztikus megközelítést” javasolnak a korallzátonyok védelmére. „Muszáj egy új, merészebb megközelítést alkalmaznunk a zátonyok pusztulása hátterében álló okok kezelésére” – hangsúlyozta Morrison.
A Nagy-korallzátony megóvása érdekében például az ausztrál törvényalkotóknak gondoskodniuk kellene a szénerőművek megújuló energiaforrásokkal való helyettesítéséről, a szárazföldön megvalósítható akvakultúra (vízművelés) kialakításáról, valamint a szárazföldi növényzet és vizenyős területek helyreállításáról vagy rehabilitációjáról a koralltelep 425 ezer négyzetkilométeres körzetében.
A kutatók szerint ezek az intézkedések segíthetnek a globális emisszió visszaszorításában, a szén-dioxid megkötésében, annak megakadályozásában, hogy a mezőgazdasági üzemekből származó „szennyvíz„ ne a part menti zátonyok területére kerüljön.
A szakemberek szerint a korallzátonyok védelmét célzó jelenlegi módszerek azért sikertelenek, mert elsődlegesen a zátonyok biológiai sokféleségének megőrzésére és a sérült koralltelepek helyreállítására összpontosítanak. Hughes szerint azonban az akváriumokban nevelt korallok betelepítésére irányuló erőfeszítések hatástalanok, ha a legfőbb fenyegetéseket nem sikerül kiiktatni.
„A zátonyok el fognak tűnni, ha nem kezeljük pusztulásuk okának eredetét” – mondta a szakember, hangsúlyozva, hogy a globális szén-dioxid-kibocsátás 2010-es szintjét 45 százalékra kell csökkenteni 2030-ig.