Épp a klímaváltozás miatt fontos megérteni, hogy a rétegvízkészletek milyen sebességgel töltődnek újra, s honnan van a belőlük kinyerhető víz.
Egy egyiptomi-amerikai kutatócsoport vizsgálta meg számos egyiptomi sekély rétegvízkút vizét, hogy a klór-izotópok mennyisége alapján kiderítsék a víz korát, s ezzel a lehetséges utánpótlás sebességét. A kutatás eredményéről született tanulmányt az Earth and Planetary Science Letters még 2019 márciusában közölte.
A sekély rétegvizek könnyen hozzáférhetőek, így elsősorban ezeket aknázzák ki, nem pedig a jól ismert núbiai homokkő rétegvizét. Ez utóbbi egy olyan, négy ország alatt húzódó hatalmas víztartó rendszer, amelynek vízmennyiségét 150 000 köbkilométeresre becslik (nagyjából a Nílus 500 évi teljes vízhozama, vagy kb. hússzor annyi víz, mint az észak-amerikai Nagy Tavak összes vize), azonban a nagy mélysége miatt nehezen hozzáférhető. A víz még a jégkor idején halmozódott fel, amikor a mai Szahara térsége igen csapadékos volt.
A sekély rétegvíz 29 helyszínéről vett minták azonban a várt, 100 évesnél is fiatalabb életkor helyett, több mint 200 000 évesnek bizonyultak. A víz korát a klór 36-os radioaktív izotópja segítségével határozták meg, ez az esővel a talajba jutó vízben adott mennyiség, s a kor előrehaladtával csökken (300 000 év az izotóp felezési ideje). A csapadékban, bolygó szinten, ugyan változékony ezen izotóp aránya a naptevékenység és a földi mágnesség hatásai miatt, de a grönlandi jégfuratok mintáiból tudjuk, hogy a múltban mikor milyen volt az arány, így az arányok összehasonlításával meg lehet határozni a víz korát. Emellett magának a núbiai homokkő rétegvíznek is ismerjük a korát a belőle származó minták alapján.
Az eredmény azt jelentette, hogy nem a közelmúlt csapadéka határozza meg a sekély rétegvizek jelenlétét, hanem a núbiai homokkő rétegvize táplálja őket. A közelmúlt csapadékából eredő rétegvizekbe helyszínenként eltérő arányban keveredik a núbiai homokkő rétegvize. Az utánpótlás azt jelenti, hogy a jövő növekvő vízigényét bőven el tudják majd látni a sekély rétegvízbe fúrt kutak annak a veszélye nélkül, hogy kimerülne a forrásuk.
A kutatók szerint annak köszönhető az átszivárgás, hogy a terület tektonikai aktivitása miatt olyan törések húzódnak a mélyben, amelyek utat biztosítanak a tárolt ősi vízkészletnek.
Líbia “Nagy Ember Építette Folyó” nevű vízvezetéke az ország sivatagi régiója alól kiaknázott több százezer éves rétegvizet a partvidék nagyvárosainak ivóvízellátására.
FORRÁS: WIKIPEDIA
Jelenleg egyedül Líbia használja fel az ősi, mélyben meghúzódó rétegvizet közvetlenül, amelyet az ország belsejéből kb. 2800 km hosszúságú csővezetéken szállítanak a partvidék nagyvárosaiba. A núbiai homokkő rétegvize Egyiptom, Líbia, Csád és Szudán alatt terül el, s a felmérések alapján mind a négy országnak bőven jut belőle.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a végtelenségig használható, hiszen a mélyben megőrzött víznek nincs utánpótlása, így hasonlóan kellene vele gazdálkodni, mint a szintén véges fosszilis energiahordozókkal, e téren pedig nincs túl sok jó tapasztalatunk. Emellett, hiába van jelenleg mind a négy érintett ország számára elegendő víz, a nem megfelelően tervezett kiaknázása az országok közti konfliktusokhoz is vezethet, ezt felismerve az UNESCO megelőzési céllal egy több éves projekt keretében igyekszik rendezni a stratégiai kérdéseket az érintett országok bevonásával.
Kommentáld!