Több millió műanyagrészecskét hagynak hátra a gleccsereken a hegymászó turisták, ám ennek nagy része nem szándékos szemetelésből származik.

Az Európai Földtudományi Egyesület (EGU) közgyűlésén Bécsben egy olasz vezetésű kutatócsoport arról számolt be, hogy Olaszország egyik legnépszerűbb gleccserén ugyanannyi mikroműanyag található, mint a tengerpartokon és az óceánok fenekén.

Roberto Sergio Azzoni, a Milánói Egyetem kutatója szerint a műanyag nagy része a turisták felszereléséből és ruházatából származik. Azzoni és kollégái a Stilfser Joch Nemzeti Parkban lévő Forni-gleccser felszínét vizsgálták át műanyagrészecskék után kutatva. Hogy a minták biztosan tiszták maradjanak és ne fertőződjenek meg, a kutatók tiszta pamutból készült zöld műtősköpenyben és fapapucsban járták a gleccsert és műanyag tető nélküli üvegekbe, fém kanalakkal helyezték a jégfelszínből vett mintákat.
A laboratóriumban meghatározták a mintákban lévő részecskék mennyiségét és megvizsgálták, melyik anyag milyen szerkezettel rendelkezik. A gleccseren kilogrammonként 74 műanyagrészecskét találtak. Ez hasonló ahhoz a mennyiséghez, amennyi a tengerfenéken és a vízpartokon található. A tudósok becslései szerint a teljes Forni gleccseren 131-162 millió mikrorészecske lehet.

A kutatók a műanyag minden lehetséges formáját megtalálták: poliésztert, poliamidot, polietilént és polipropilént. A részecskék kétharmada rost formájában volt jelen, tehát a turisták funkcionális ruházatából származhatott – mondta Azzoni.
A maradék egyharmadot apró töredékek alkották, amelyeket részben a szél szállított a magasba, részben a hegymászók vitték magukkal.

Ha a műanyag egyszer feljutott a hegyre, többé szinte el sem tűnhet onnan – fejtették ki a kutatók. A gleccser nagy felületén a szemét összegyűlik, de alig akad gleccserfolyam vagy olvadás, amely lehordaná azt.
Miközben a gleccsereken lévő műanyag mennyisége viszonylag könnyen megállapítható, a tengerekben jóval nehezebb a kutatók dolga. A felszínen az évente a vízbe kerülő 4-12 millió tonna műanyagból “mindössze” 250 tonna úszik, tehát több mint 99 százalék valahol a mélyben van. Alethea Mountford, az angliai Newcastle-i Egyetem kutatója és munkatársai számítógéppel modellezték, hol lehet a szemét. Az úszó műanyag a felső száz méteren marad, a többi lesüllyed és az áramlatok révén a tengerfenék legmélyebb területeire is eljut. A Földközi-tenger, az Indiai-óceán és a dél-ázsiai tengeri régiók üledékeiben például emiatt nagy koncentrációban található műanyag.