A becslések szerint évente 600 millió madár pusztul el csak az USA területén, miután épületeknek ütköztek. A Cornell Egyetem szakemberei azt számították ki, hogy az éjszakai kivilágításnak ebben milyen szerep jut.

Az egyre durvább mértékű éjszakai világítás az élővilág számtalan képviselőjét befolyásolja.  Légkörünk alsó rétege élőlények százmilliárdjainak ad életteret, rovarok, denevérek, madarak repkednek az év és a nap különböző szakaiban felettünk. A világ vezető madártani kutatóközpontja, a Cornell Egyetem Ornitológiai Laborja készített vizsgálatot és összeállítást azokról az amerikai városokról, amelyek a tavaszi, ill. az őszi madárvonulás idején a legnagyobb veszélyt jelentik a madaraknak. A vizsgálatokhoz, a földi megfigyeléseken túl, műholdfelvételeket, meteorológiai radarfelvételeket használtak. A meteorológiai radarok képesek észlelni a madárrajokat, s ezek mérései alapján kísérleti jellegű madárvonulás-előrejelzést is készítenek néhány éve az Egyesült Államokban.

A becslések szerint évente 600 millió madár pusztul el csak az USA területén az épületeknek ütközésekben, a Cornell Egyetem szakemberei azt számították ki, hogy az éjszakai kivilágításnak ebben milyen szerep jut.

Az évezredek hosszú ideje alatt a vándormadarak egy része kimondottan az éjjeli repüléshez alkalmazkodott, ezt azonban az egyre nagyobb mértékű mesterséges világítás jelentősen befolyásolja. Észak-Amerika 630 szárazföldi madárfajának mintegy fele éjjeli vándorló. A madarakra leselkedő veszélyek közt az élőhellyel, táplálékkal kapcsolatos problémákra koncentrál a kutatások jelentős része, holott a vándorlásuk során is rendkívül sok kritikus helyzettel találkoznak. A világítás nemcsak ütközések formájában hat a madarakra, hanem eltéríti őket az útvonaluktól, illetve szabályosan csapdába ejti őket (hosszú időn át keringenek a fénykévékben), s ezzel a vándorláskor amúgy is szűkre szabott energiaszintjük halálos kimerülésig fogyhat. New Yorkban a 2001-es terrortámadás emlékére készült kivilágítást lekapcsolják 20 percre, ha a fénykévékben túl sok madár jár (ezt önkéntes madárvédők folyamatosan figyelik), ennyi idő elég a madaraknak, hogy kirepüljenek a fénycsapdából, s ezzel sok ezer madár életét mentik meg évente.

A világítás jelentette veszélyek függenek a fény színétől, az időjárási körülményektől, s magának a világításnak az elhelyezésétől, de az elmondható, hogy minél erősebb a fény és minél magasabban világít, annál több madár vonzódik ezekhez. Bár a veszélyek felismerése óta a madárvonulás idejére néhány helyen lekapcsolják a fények egy részét (leginkább egyedi építményekét), a New York-i példához hasonlóan a nagy magasságba jutó világítás a legnagyobb kihívás, ilyenek a toronyházak, irodaépületek, ipari centrumok, illetve például a nagy sportesemények stadionvilágításai is, ezeknél pedig erősen kérdéses, mennyire megvalósítható a világítás lekapcsolása.

1995-2015 közti évek minden egyes tavaszi és őszi madárvonulási időszaka során gyűjtött adatokat a kutatócsoport, a meteorológiai radarok felvételein a madárcsapatok mérete, azok repülési magassága, sebessége és iránya is látható volt. Az állandó felszíni világítást a Suomi NPP műhold mérései, felvételei alapján vizsgálták meg, s állítottak össze erről adatbázist. A madárvonulást, a világítást, valamint a nagyvárosokat együttesen elemezték.

A tavaszi vonulás leginkább az USA középső régiójára koncentrálódott, az őszi viszont jóval kiterjedtebb területet érintett, és a keleti partvidék nagy népsűrűségű területeit foglalta magába. Míg az ország területéből csak 2,1 százalékot vesz el a vizsgált 125 nagyvárosos, a kivilágítás (amelyet a műholdas mérések alapján láthatunk is) 35,4 százaléka e helyekről ered.  A különbség a nagyvárosi és az országos átlag égboltfénylés közt 24-szeres!

A városokat rangsorolták is a fénylés mértéke és az érintett útvonalak alapján, vagyis aszerint, hogy melyik település jelenti a madarakra a legnagyobb veszélyt: az első helyezett Chicago, ezt Houston és Dallas követték évszaktól függetlenül, mivel mind az őszi, mind a tavaszi vonulás útvonalaiba beleestek.

Az őszi vonulás nemcsak a nagyobb területi érintettség miatt veszélyesebb, hanem azért is, mert az újonnan felnőtt, tapasztalatlan madarak első vonulását is ez az időszak jelenti.

A mérések alapján a vándorlás egy-egy város felett átlag 6,7 éjszaka alatt lezajlik, ez nem egymást követő éjjeleken, hanem sporadikus hullámokban történik meg. Azonban az elmúlt évek radarmérésen és időjárási viszonyokon alapuló és jól beváló előrejelzései elméletileg lehetővé teszik, hogy a kritikus éjszakák idején, amikor a legnagyobb madárcsapatok szállnak át egy-egy város közelében, az adott helyszín világítását a lehető legkisebb mértékűre csökkentsék. Bár számtalan nagyvárosban van már valamilyen program, amelyet a felesleges fények lekapcsolásának szenteltek a madárvédelemben tevékenykedők, ez önkéntes alapon működik, ismeretterjesztésen alapul, és rendkívül távol van még attól, amire a madarak biztonságos átvonulásához szükség volna.

Talán a most, a Frontiers of Ecology and the Environment folyóiratban közzé tett kutatási eredmények sokakat rádöbbentenek a probléma nagyságára, s egy picit javíthatnak a helyzeten, azt viszont nehéz elképzelni, hogy valaha is törvényi szabályozás szülessen a madarak védelme érdekében.

Érdekes lenne európai viszonylatban is látni hasonló felmérési adatokat, de a fő madárvonulási útvonalak (pl. Gibraltár, Boszporusz) közelében fekvő településeken felmérés nélkül, észszerűségi alapon is lehet tenni a madarakért. A fényszennyezés problémaköre nem is csak a madarakat érinti, hanem a teljes élővilágot, beleértve minket, embereket is. A legtöbbet is mi magunk segíthetünk azzal, hogy az éjszakai világítást lekapcsoljuk, vagy a szükséges minimálisra csökkentjük, és szigorúan a felszínt világítjuk meg.