Az eddig észlelt legfényesebb kozmikus robbanást figyelték meg amerikai és európai csillagászok.

Az eddigi legfényesebb gammakitörés (Fotó: NASA/Swift/Cruz deWilde)

A csillagászok csütörtöki bejelentése szerint a gammakitörés (GRB) egy viszonylag közeli univerzumban következett be 2013. április 27-én. Szabad szemmel senki sem láthatta a jelenséget, számos űrteleszkóp és földi megfigyelőállomás azonban észlelte, a leírások négy tanulmányban is megjelentek a Science tudományos lap friss számában.

"Hirtelen rendkívül fényes gammakitörést pillantottunk meg, egy valódi szörnyeteget" - ezzel a tudományos kutatásokban szokatlan kifejezéssel számolt be a GRB 130472A-nak elnevezett jelenségről Daniele Malesani asztrofizikus, a Koppenhágai Egyetem kutatója.

Bizonyos vonásai miatt a csillagászok számára különlegesen érdekes volt a robbanás. Az egyik a távolság: az esemény a Földtől 3,7 milliárd fényévre ment végbe, ez pedig kevesebb, mint a fele a tipikus GRB-k távolságának. (Egy fényév 9,5 ezermilliárd kilométer, vagyis az a távolság, melyet a fény egy év alatt légüres térben megtesz.)

A másik az időtartam: a robbanás 20 órán át tartott, még soha nem figyeltek meg ilyen hosszú GRB-t a kutatók. A harmadik különlegessége az energiája, mely ötször akkora volt, mint a korábban észlelt legerősebb, 1999-es gammakitörésnek - közölte Rob Preece, az egyik tanulmány szerzője, az Alabamai Egyetem asztrofizikusa.

A jelenség akkor megy végbe, amikor egy hatalmas, a Napnál nagyobb tömegű csillag haldoklása során fekete lyukká omlik össze. Szupernóva-robbanásnak is nevezik a rendkívül fényes kitörést. Hatalmas energiájú sugarakat bocsát ki, melyek a fény sebességével száguldanak keresztül a világűrön.

Ha egy ilyen robbanásnak útjába kerül egy bolygó, az azonnal elveszíti a légkörét, és parázsló hamu marad belőle - vélik a kutatók. Egy fenyegető gammakitörés jeleit talán észre lehetne venni, ám ha a Föld felé irányulna, semmit nem lehetne tenni ellene. Ennek valószínűsége szinte semmi - szögezte le Charles Dermer amerikai asztrofizikus, aki szintén részt vett a kutatásban.

A Swift műholddal és a földi űrtávcsövekkel követték a robbanás úgynevezett utóragyogását is, mely általában néhány napig, pár hétig tart. Ez a kitörés olyannyira erőteljes volt, hogy még hónapokon át megfigyelhető volt a fénye.

Az utóragyogás fényének elemzésével a robbanás kiindulópontjául szolgáló csillag tulajdonságait is feltárhatták a kutatók. Azt fedezték fel, hogy a hatalmas égitest tömege húsz-harmincszor nagyobb, mint a Napé, és gyorsan forog. Átmérője viszont csak a Nap három-négyszerese, tehát hihetetlenül sűrű lehet - fűzte hozzá Malesani.

Forrás: MTI | 2013. november 22. péntek 14:12