A baleset az Egyesült Államok ember által előidézett addigi legnagyobb természeti katasztrófáját okozta. Az MTVA összefoglalóját olvashatják a balesetről.
A 210 millió liter nyersolajjal megrakott Exxon Valdez óriástanker 1989. március 23-án, este 9 óra 12 perckor futott ki a transzalaszkai olajvezeték végpontján, egy védett fjordból, Valdez kikötőjéből. A túlterhelt legénység a nagy hajókkal nehezen navigálható tengerszorosban a tulajdonos Exxon olajipari cég által megígért, de fel nem szerelt jéghegydetektor és az egy éve hibás ütközésjelző radar nélkül manőverezett. Bajtól mégsem tartott senki, mert a szoroson az előző tizenkét évben csaknem tízezer tankhajó kelt át biztonságosan. Joseph Hazelwood kapitány a kis jéghegyektől tartva – engedéllyel – letért a kijelölt vízi útvonalról, majd utasította – a hajó irányítására jogosítvánnyal nem rendelkező – harmadtisztet, hogy egy bizonyos pont elérése után térjenek vissza a hajóútra. A kapitány ezután a szabályokat megszegve elhagyta a parancsnoki hidat, és a kabinjába ment, ahol – munkáltatója állítása szerint – a sárga földig leitta magát, de erre nem volt bizonyíték, és a per során az ittasság vádja alól felmentették.
Az irányváltoztatási parancsokat a fáradt, ütközésjelző radar nélkül kormányzó harmadtisztnek az óriási rakomány miatt rosszabbul manőverezhető tankerrel nem sikerült tökéletesen végrehajtania, és négy perccel éjfél után ráfutott a Bligh-zátonyra. A sziklás tengerfenék felszakította a teherhajó burkolatát, a 11 olajtankból 8 megsérült, és az olaj a vízbe ömlött.
A vészjelzés után megkezdődött mentést a zátonyon ülő hajó rossz megközelíthetősége, a viharos időjárás és a hatékony mentési terv hiánya nehezítette. Az Exxon számára a rakodótérben rekedt sok ezer liter olaj kiszivattyúzása több napig tartott, az olajfolt terjedésének megakadályozására kidolgozott módszereik (vegyi anyagokkal, égetéssel, lefölözéssel) rendre kudarcot vallottak.
A vitatott, de egyezményesen elfogadott adatok szerint a hajó gyomrából végül 42 millió liter olaj ömlött ki, sűrű, áthatolhatatlan réteggel vonva be a tenger felszínét, 2100 kilométernyi partszakaszon 28 ezer négyzetkilométernyi területet beszennyezve. Becslések szerint még 2010-ben is 87 ezer liternyi olaj volt az alaszkai homokba és talajba beivódva, a szennyezettség mértéke évente mindössze 4 százalékkal csökken. A Deepwater Horizon olajkitermelő platform 2010-ben a Mexikói-öbölben bekövetkezett balesetéig ez volt az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb környezeti katasztrófája.
Az olajkatasztrófa után pár héttel így nézett ki a terület.
FORRÁS: PROFIMEDIA, ZUMA PRESS – NEWS
Az olajszennyezés 250 ezer tengeri madár, 2812 vidra, 300 fóka, 247 sas, 22 kardszárnyú delfin, megszámlálhatatlan lazac és hering azonnali pusztulását okozta. Közvetve 28 állatfajta szenvedett kárt, populációjuk helyreállásához, a növény- és állatvilág teljes regenerálódásához három évtizedre volt szükség.
A szerencsétlenséget követően Alaszka állam kártérítési pert indított az Exxon ellen. A kereset az olajipari mamutvállalat szándékos gondatlansága által az indiánoknak és halászoknak okozott veszteségek teljes megtérítését és a szennyezés felszámolásának folytatását követelte. (A környezetszennyezés miatt halászok és halkereskedők maradtak megélhetés nélkül, a turizmusban több mint húszezren vesztették el állásukat.)
1994-ben egy alaszkai bíróság 287 millió dollárban határozta meg az Exxon Mobile által fizetendő kompenzációs kártérítés és ötmilliárd dollárban a büntető kártérítés összegét. Utóbbit egy szövetségi fellebbviteli bíróság a felére, majd 2008-ban a legfelsőbb bíróság szinte megmosolyogtató módon – egy 1818-as irányadó esetre hivatkozva – 507,5 millió dollárra, az Exxon félnapi bevételének megfelelő összegre, mérsékelte. A vállalatnak 2009-ben a kártérítés kamataként további 470 millió dollárt kellett kifizetnie. A baleset a cégnek saját adatai szerint több mint 4,3 milliárd dollárjába került. 2015 októberében az amerikai igazságügyi minisztérium bejelentette, hogy – miután teljesen talpra álltak a katasztrófával sújtott kulcsfontosságú vadvilág-populációk – a bírósági dossziét lezárták, a kőolajóriással szemben további kártérítési igénnyel fellépni nem lehet.
A baleset idején csupán egy világító bójával jelzett Bligh-zátonyra ma már egy 18 méter magas, kivilágított betonoszlop hívja fel a figyelmet. A helybéliek az Exxon Valdez kapitánya után csak Hazelwood póznájának nevezik a baleset mementójaként (is) álló vészjelzőt. A kapitányt végül csak kisebb vétség, a hajó gondatlan irányítása miatt büntették 50 ezer dollárra és ezer óra közhasznú munkára, hajóskapitányi engedélyét nem vonták be, de munkát már nem talált. A hajót ténylegesen irányító harmadtisztet a tárgyalás során felmentették.
Az Exxon Valdez balesete óta az alaszkai hatóságok vontató-, illetve kísérőhajókkal segítik a szorosban a hajóóriások navigációját. A katasztrófából okulva az amerikai kongresszus 1990-ben megalkotta az olajszennyezési törvényt, amelynek értelmében 2015-től az amerikai vizeken kizárólag dupla fenekű olajszállító hajók közlekedhetnek. Az Exxon Valdezt még ez sem mentette volna meg, de a kifolyt olaj mennyiségét, így a környezeti károkat is 60 százalékkal csökkenthette volna.
A 30 millió dolláros költséggel megjavított Exxon Valdezt – tulajdonosváltások és átnevezések után – 2012-ben vonták ki végleg a forgalomból.
Kommentáld!