A Nature beszámolója szerint ez, a csupán 2001-ben felfedezett faj, a Chrysomallon squamiferum az első olyan mélytengeri állat, amelynek élőhelyét a bányászat fenyegeti, és ezért sorolta be az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) a veszélyeztetett kategóriába. A magyar névvel nem rendelkező csigát (az angol neve lefordítva pikkelyes talpú csiga) nemcsak különleges, 2400-2800 méteres mélységben lévő élőhelye teszi érdekessé, hanem az is, hogy a házába és a talpán lévő pikkelyszerű képződményekbe vas-szulfidot épít be, semmilyen más állat esetében nincs tudomásunk arról, hogy vasvegyülettel erősítené a vázrendszerét.
A csiga emésztőrendszerében vele szimbiózisban élő baktériumok laknak, amelyek a hidrotermális kürtőkből kiáramló vegyületeket kemoszintézis révén energiává tudják alakítani, s a csiga nekik köszönheti a tápanyagokat. További szimbionta baktériumok élnek a talp-pikkelyei között, ezek feltehetően az ásványi anyagok beépítésében játszhatnak szerepet. A csiga háza három rétegű, a legkülső rétege áll a greigit nevű, mágneses tulajdonságú vas-szulfid vegyületből, ezt egy lágyabb szerves réteg követi, majd a legbelső rétege a csigáktól megszokott meszes váz. Ez a felépítés különösen ellenállóvá teszi a mechanikai hatásokkal, pl. a ragadozók harapásával szemben. A csiga különleges háza máris inspirációt adott a mérnököknek, s a speciális felépítését utánozva különlegesen erős páncélzatot terveznek az MIT szakemberei.
A csigafaj három populációja egymástól 700 illetve 2500 km távolságban van, és bár ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, kis eltérések vannak a három helyszínen élők között. Az alábbi videón egy tudományos kutatóhajóról készült felvétel látható a csigafaj egyik élőhelyén folytatott vizsgálatokról, mintagyűjtésről.
A hidrotermális kürtők a mélytengeri bányászat célpontjai, a mélyből feltörő oldatokból kirakódó értékes ásványok és fémek iránt egyre nagyobb a kereslet, és folyamatosan nyújtják be a bányavállalatok a kérelmeket e helyszínek kísérleti vagy gazdasági célú bányászatára. A csigák mindössze három pontján ismertek az óceánnak, s ebből már kettőre benyújtották a bányászati kérelmet. Chong Chen japán mélytenger-biológus szerint akár egyetlen kísérleti bányászati manőver is végzetes lehet azzal, hogy felkavarja az üledéket, vagy felsérti magukat a forróvizes oldatokat kibocsátó kürtőket.
A mélytengeri bányászati technológiák elképesztően sokat fejlődtek az elmúlt évtizedekben, míg korábban lehetetlen lett volna ilyen nagy mélységben eszközöket gazdaságosan üzemeltetni, ma már számos specializált gép áll rendelkezésre. A kürtők környezetében a tengerfenéken heverő ásványokat gyakorlatilag csak össze kell gyűjteni, ám ezt nem lehet anélkül megoldani, hogy a bányagép az üledéket ne kavarná fel, a lebegő üledék pedig eltömíti az állatok kopoltyúit. Az is problémás, hogy a tenger alján lévő ásványrögöket összegyűjtik, ám a gazdaságos bányászatra alkalmas tengerfenéken nincsenek más „kövek”, s így számtalan élőlény ezeket használja támasztékul, vagy búvóhelyként.
A tengerbiológusok és az IUCN közti tárgyalásokban olyan követelményeket határoztak meg, hogy egy adott faj hány helyszínen található meg, illetve terveznek-e bányászatot az élőhelyére. Ha korlátozott az állat elterjedése és fenyegeti a bányászat is, akkor az IUCN veszélyeztetettnek minősíti – ez a sor nem fog megállni a most listára került csigafajnál.
A három piros pont jelzi a csiga élőhelyéül szolgáló mélytengeri hidrotermális mezők helyét.
FORRÁS: WIKIPEDIA
Az ENSZ tengerbányászati szakcsoportja 2020-ban adhatja ki azokat a környezetvédelmi irányelveket, amelyek alapján a bányászati tevékenységet szabályozzák majd, az azonban egyelőre nem világos, hogy ezek kötelező jellegűek, vagy csak ajánlottak lesznek-e.
Remélhetőleg a Vörös Listára való felvétel kellő visszatartó erővel bír majd a bányászatba befektetők számára, hiszen például a Világbank sem finanszíroz olyan projekteket, amelyekben veszélyeztetett fajok sorsát kockáztatják.
Mivel a mélytengeri hidrotermális mezők olyan speciális, és legtöbbször egymástól igen nagy távolságban lévő élőhelyek, az itteni életközösséget csak úgy lehet megóvni, ha érintetlenül hagyják őket. Az itt élő fajokat nem lehet laborokban tenyészteni és visszatelepíteni, ha a bányászat során elpusztultak.
Kommentáld!