Az év legfényesebb teliholdja: a szuperhold
2012-ben május 6-án hajnalban érte el legnagyobb
földközelségét égi kísérőnk, amikor szinte nappali fénnyel borította be a
tájat.
A Hold pályamozgásának sajátosságai miatt az
égitest Földhöz viszonyított távolsága nagyban eltérhet: a legközelebbi
(perigeum) és a legtávolabbi (apogeum) pozíció között közel ötvenezer
kilométer van. A vasárnapi jelenség idején a Hold látszólagos átmérője
14 százalékkal, fényessége 30 százalékkal mutatkozott nagyobbnak, mint
az év átlagos teliholdjainak esetében.
Sokan úgy gondolják, hogy távcsővel szemlélve a legtöbb felszíni
részlet telihold idején látszik az égitesten. Ez azonban korántsem így
igaz, ugyanis az egyes alakzatok a megvilágított és a sötét rész
határvonala, a terminátor mentén válnak igazán térszerűvé. Tehát a
felföldek, tengerek, kráterek szerkezetének megfigyeléséhez inkább a
teljes megvilágítottság előtti és utáni éjszaka a kedvező, mint ahogyan
az alábbi, csillagászati távcsővel készült képen is láthatjuk.
A szuperhold kelése szombaton még napnyugta előtti időpontra esett,
ezért viszonylag szolid kontraszttal fénylett a látóhatár felett. Ennek
ellenére a jelenség, a kissé felhős, párás légkörben is impozáns
látványt nyújtott a Veszprém melletti repcetábla felett.
Az erős holdfény a tájnak is enyhe derítést ad, amelyet
fotografikusan - hosszú expozíciót és nagy érzékenységet használva - meg
is tudunk örökíteni. A Hidegkút környéki repcetábla magasleséből a
szemlélő a Vénusz lenyugvását figyeli, miközben a csillagok a nagy
záridő miatt hosszú íveket járnak be az égen.
Írta és fényképezte: Ladányi Tamás www.astrophoto.hu
Kommentáld!