A szingapúri Nanyang Műszaki Egyetem régésze, Patrick Daly néhány évvel a 2004-es cunamit követően járt a legsúlyosabb károkat elszenvedett Banda Aceh partvidékén, s rögtön megfordult meg a fejében, hogy vajon milyen gyakoriak a hasonló léptékű katasztrófák, s a lakosság miként reagál ezekre. Egy, még 2017-ben megjelent tanulmány szerint, amelyben üledékrétegek vizsgálatáról adtak hírt, az derült ki, hogy 11 nagy cunami volt ezelőtt 7400-2900 éve, ezen a helyen. Voltak arra utaló jelek is, hogy a közeli, történelmi időkben élt emberek sem úszták meg, 1394 körül is lehetett cunami. A régész, egy nemzetközi kutatócsoport élén, persze a saját szakterületén kezdett kutatásba: vannak-e jelei a leletekben a 600 éve lezajlott katasztrófának? Az eredményeiket a PNAS folyóirat 2019. június 11-én tette közzé.
Több mint 30 ezer kerámiatöredéket gyűjtöttek össze a 40 km hosszú partszakaszon, ezek részint az erózió, részint a 2004-es cunami révén kerültek napvilágra a partokon, illetve a part menti szirteken. Számtalan, nagy távolságból származó, indiai, kínai, vietnami, thaiföldi, sőt, szíriai kerámiatöredék volt köztük, a kutatók a darabokat öt korba sorolva csoportosították. Az időbeliség mellett térbeli csoportosításra is lehetőség volt az alapján, hogy hol kerültek elő: eszerint 10 korabeli településre utaltak a töredékek, a települések nagyobb halászfalu méretűek lehettek. A tízből 9 azon a területen helyezkedett el, ahol a 2004-es cunami ledarálta a partot, a tizedik egy kb. 60 méterrel a part fölé magasodó szirten volt.
A kerámiamaradványok időbeli eloszlása alapján (csak a biztosan datált darabokat vizsgálták) 1400 előttről 3800 darabjuk volt, míg 1400-1450 közt csupán 70. A hatalmas csökkenés egybecseng azzal, hogy 1394-ben cunami pusztította a partot, s a 70 darab, 1400 utáni kerámiából 56 arról a helyszínről való volt, amelyik a part fölé magasodó sziklán létezett egykoron. Ez a régi település a 2004-es cunamiban sem volt érintett a kellő magassága miatt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a korabeli cunami ugyanazt a part menti, alacsonyan fekvő településtípust pusztította el, amelyet a 2004-es is.
1400 után csak igen lassan állt helyre az élet, de apránként megjelentek a falvak ugyanazon parti helyszíneken, amelyeket a cunami elpusztított.
A kutatók még egy érdekes következtetést levontak a kerámiák vizsgálatából, azok jellegéből, származási helyéről. A magaslati település kereskedelmi központ volt, mégpedig elképzelhető, hogy a kínai, maláj és arab írásokban említett Lamri lehett. Többek közt a legendás kínai eunuch-admirális, Cseng Ho is járt itt, s a kínai császárság ajándékaként (1405, 1408 vagy 1416-os itteni kikötésekor) hozott kerámiák maradványai is előkerültek a feltárások során. Ebben a korban a kínai császárság hosszú időre betiltotta a kerámia exportját, így az csak a Cseng Ho-féle ajándékozás útján kerülhetett ide.
Az 1450-től apránként újra lakottá váló part menti települések 1550 körül kellően megerősödtek és átvették a korábban domináns, dombtetőn épült kereskedelmi központ (a feltételezett Lamri) szerepét. A hajózási útvonalak szempontjából ideális helyszín, Banda Aceh adta kereskedelmi lehetőségét a lakossága mindig is kihasználta.
Volt még egy földrengés, 1450-ben is, azonban ez valószínűleg vagy nem generált cunamit, vagy jóval kisebb hatásút, mint az 1394-es vagy a 2004-es volt. Ennek a régészeti bizonyítékait azonban még fel kell tárni, s a kutatók szeretnének is részletesebb adatokat gyűjteni az elmúlt 2000 évről. különös tekintettel az esetleges cunamik hatásaira.
Forrás: Égen – Földön – Föld alatt
Kommentáld!