Fotó: Cyclechic.hu.

Hányszor hallani, hogy a „bringások” szabálytalanok, nem fizetnek adót, stb. Hányszor fordul elő beszélgetések kapcsán az „autós-kerékpáros” harc? Mintha ezek valamilyen társadalmi identitás jelzői lennének. Nézzük hát, kik azok a „kerékpárosok”!

Magyarországon a kerékpár használat a huszadik század elején, közepén talán a legelterjedtebb közlekedési eszköz volt. Nem csak az idősebbek emlékeznek arra, hogy a gázpalackot is bringán vitte haza a ház ura, vagy a piacról kosarakkal megrakva a ház asszonya (vagy fordítva, az egyenjogúság nevében).

Egy-egy alföldi városban a közlekedés 80 százaléka biztosan kerékpáron zajlott.  Ahogy egyébként ez volt a helyzet mondjuk Hollandia városaiban is. Ebben az időben senkinek eszébe se jutott, hogy rájuk  a „bringások” jelzőt használja, volt Józsi bácsi meg Mari néni, vagy éppen Van Helsing úr és kedves neje. Ez volt a szegénység motiválta kerékpár-használat, itt és ott is.

Aztán jött a fejlődés, vele az autó, és egyre többen érezték úgy, hogy biciklivel közlekedni már ciki, megszólják érte az embert, az autó modern, és a többi. Hollandiában is!  Ott a 70-es években, nálunk 1990 után. El is tűnt a kerékpár az utakról, és ezzel párhuzamosan – legalább is a világ gazdagabb felében - elkezdték szabadidős célokra használni a biciklit (hogy ne álljon már otthon feleslegesen).  „Bringásnak” még mindig semmi nyoma nem volt a közbeszédünkben.

De jött a zöld hullám, a környezettudatosság, a fiatalság lázadása, az olajárrobbanás, meg sok egyéb, és a városokban megjelent a BRINGÁS. Fiatal, raszta hajú, talán futár, de biztosan nem banktisztviselő, és tüntetőleg elkezdett kerékpárral közlekedni. De nem csak úgy egyszerűen! Látványosan, külső megjelenésével és magatartásával is mutatva, hogy ő nem része a fogyasztás központú, környezetet romboló világnak. Hollandiában is anarchista mozgalom jelvénye volt a kerékpár, szimbolikus alakjuk Luud Schimmelpennink, nem mellesleg ma önkormányzati politikusként dolgozik ugyanazért, mint anarchistaként a 60-as években.

Nálunk Budapesten a Critical Mass mozgalom fogta össze a bringásokat 2004 tájékán.

Na, ők, e világmozgalom alapítói a „bringások”. Nekik köszönhető, hogy a szegénységi kerékpározásból mára divat lett, a trendkövető ma már kerékpárral közlekedik. Hollandiában is és nálunk is, és elsősorban a nagyvárosokban. Jöttek a követők, terjedni kezdett a dolog, egyre többen jöttek rá közben, hogy a bicikli a lázadáson kívül még praktikus is, gyors is, olcsó is, kényelmes is, meg hogy szuper dolog kerékpározni. A lázadás lassan el is maradt.  

Ha ma nézzük az utcát, kerékpárral közlekedőket látunk, öltönyben, csinos miniszoknyában, kalapban és tűsarkúban.

Fotó: Cyclechic.hu.

Olyanokat, akik egy más alkalommal autójukba ülnek, ha kell. Akiknek eszükben sincs lázadni, azt se tudják, mi is volt az az anarchista mozgalom. Közlekednek, túráznak, mindezt néha kerékpárral (egyre többször, mert az jóóó). Nem is hasonlítanak egymáshoz, sem mentalitásban, sem szabálykövetésben. Betartják vagy nem tartják be, de az éppen használt járműtől függetlenül. Az biztos, hogy magukat nem tekintik a járművük által meghatározott társadalmi osztálynak.

Fotó: Cyclechic.hu.

A Magyar Kerékpárosklub immár hatodik éve szervezi évente kétszer a Bringázz a munkába! (Bam!) kampányt, aminek célja, hogy minél több embert ültessen kerékpárra, hogy a kerékpárral való közlekededés minél szélesebb társadalmi rétegek körében elterjedjen, és így végleg eltűnjön a „kerékpáros” fogalma a közbeszédből.

www.bringazzmunkaba.hu