Nemcsak esztétikai jelentősége miatt egyedülálló
az ősi jordániai sivatagi romváros, Petra. A sziklákból kifaragott
épületeit alapítói úgy tájolták, hogy a nap sugarai a szent helyekre
vetődjenek, azaz az épületek egyfajta csillagászati naptárként is
szolgáltak.
„Petra homlokzatai nemcsak gyönyörűek, hanem
másfajta jelentőségük is van” – mondta Juan Antonio Belmonte, a
Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet archeocsillagásza, a tanulmány
szerzője a National Geographic magazinnak.
Belmonte és csoportja
megmérte Petra sziklasírjainak, templomainak és emlékműveinek méreteit,
és összevetetette azokat a csillagok járásával az elmúlt több mint egy
évtizedben.
Azt találták, hogy bizonyos műemlékek elhelyezkedése a Nap
járásához igazodik az év bizonyos napjain, a Nap sugarai ezeken a
napokon a vallási jelentőségű területekre összpontosulnak.
Ez
alátámaszthatja azt a korábbi feltételezést, hogy a sziklavárost alapító
nabateusok napimádók, napistenhívők voltak, éppúgy, mint az
egyiptomiak. A Kr.e. 3. században a térségben letelepedő nabateusok a
királyságuk elhelyezkedését úgy tervezték meg, hogy a kulcsfontosságú
csillagászati dátumokon – a napéjegyenlőségeken és a napfordulókon – a
fény erőteljesen a vallási épületeket világítsa meg. „Ez hasonló ahhoz,
amit a keresztény templomokban látunk, amikor a nap a különleges
oltárokra vetődik” – magyarázta Belmonte.
A Nexus Network Journal folyóiratban megjelent tanulmány szerint a
nabateusok ideológiája a nap járására épült, és alaposan értették a
csillagászati eseményeket és azok jelentőségét az évszakokban. Belmonte
azt tervezi, hogy elméletük alátámasztásaként megvizsgálnak egy
nabateusok által alapított másik várost, a Szaúd-Arábiában lévő
al-Hizsret. Ha eredményeik egyeznek, cáfolhatatlan bizonyíték lesz arra,
hogy ezt a kétezer éves kultúrát a nap és az évszakok alakították, és a
nabateusok napistenhívők voltak.
Forrás: National Geographic / MTI
Kommentáld!