A Vénusz és a Hold szoros közelségét ezúttal az ázsiai ország északi hegyvonulata felett figyeltem meg.
NAGYÍTÁS
Az észak-iráni Zanjanban (Zandzsan) tartott asztrofotós konferenciát
stílusosan kezdtem, ugyanis a rendezvényt megelőző éjszakát a csillagos
ég alatt töltöttem. 2014. február 26-án a hajnali órákban égi kísérőnk
és a szerelem istennőjének bolygója másfél fokra tartózkodott egymástól;
a páros horizont feletti kelése csodálatos jelenséget eredményezett.
A
mozgalmas történelmi múlttal rendelkező Alamut várának és sziklájának
kulisszája pontosan keleti irányban látszódott a szálláshelyünktől, így
az égi színjátékot a szó szoros és átvitt értelmében véve is keleti
kényelemből néztem végig. A téli időszak végét a távoli Elburz-hegység
havas vonulatai jelezték, mely felett a képen a Tejút íve zárja a
kompozíciót.
A látóhatár közelében fénylő együttállás leglátványosabb
szakasza akkor volt, amikor az égitestek még alacsonyan tartózkodtak az
égen, és így a Tejút folyama is markánsan kirajzolódott.
Mivel
hazánknál több mint tíz fokkal alacsonyabb földrajzi szélességen
jártunk, ezért arányosan a csillagképek is magasabbra kerültek.
Szokatlan volt, hogy a Skorpió csillagkép merőlegesen kelt fel teljes
szépségében délkeleti irányban. A mellékelt fotó jobb felső sarkában a
Szaturnusz figyelhető meg.
Az Alamut várának sziluettje
közelében tartózkodó Hold és Vénusz alkotta kettős a szürkületi időszak
kékségével sajátos hangulatot árasztott. A 85 mm fókusztávolsággal
készült felvételen a hamuszürke fény is jól kirajzolódik, mivel – a
tejutas képekkel ellentétben – ez alkalommal rövid expozíció is
elegendőnek bizonyult a téma megörökítéséhez.
Írta és fényképezte: Ladányi Tamás – www.astrophoto.hu
Kommentáld!