Hajnalban a Vénusz és a Szaturnusz kettősét láthatják a korán kelők, alkonyatkor a Merkúrt kereshetjük a nyugati ég alján, 19-én teliholdban gyönyörködhetünk, a hónap utolsó hetében pedig az állatövi fény derengő kúpját figyelhetjük meg.

Vénusz-Szaturnusz együttállás 18-án reggel
Míg a Szaturnusz egyre korábban kel, a Vénusz egyre később, s egy ideje apránként közeledik egymáshoz a két bolygó a kora reggeli égen. 18-án alig egy fokra láthatjuk a Vénusz alatt a gyűrűs bolygót, így látványos, szoros együttálláshoz lehet szerencsénk. A ragyogó Vénusz kel tehát hamarabb, majd kb. 8 perccel utána a jóval halványabb Szaturnusz is felbukkan a délkeleti horizonton, 4:30 – 4:50 körül (a keleti országrészben korábban, nyugaton később), egész kicsivel a csillagászati szürkület beállta után. Ez azt is jelenti, hogy a bolygók felkeltét követően hamarosan világosodni kezd az ég alja, de még kb. bő fél órán át elég sötét marad ahhoz, hogy könnyen észrevegyük a halványabb Szaturnuszt is. A későn kelők is megpillanthatják még az együttállást, nagyjából egy órával a bolygók felbukkanását követően még kivehető a Szaturnusz, de ekkor már nem lesz feltűnő az égen. Akik kisebb távcsővel, binokulárral tudják megfigyelni a párost, azok egy hízó, D betű alakú Vénuszt láthatnak, a Szaturnusz megszokott gyűrűs alakja felett.
Ráadásként a két bolygó látványához egy viszonylag fényes csillag is a Vénusz szoros közelségébe kerül, még a Szaturnusznál is jóval közelebb, ezt azonban szabad szemmel nem vehetjük észre, csak kisebb távcsővel, illetve teleobjektívvel készülő fotón mutatkozik majd meg.

Merkúr az alkonyi égen
A nehezen megfigyelhető legbelső bolygót a hónap második felében egyre nagyobb eséllyel láthatjuk meg, ehhez jó nyugati kilátásra lesz szükség, és persze tiszta időre. Úgy fél órával napnyugta után már kereshetjük, a hónap közepe táján még csak 6-7 fokos magasságban lesz a horizont felett, de 20-át követően már kényelmes, 10 fokos távolságra áll a látóhatártól. A legjobb 26-án lesz a láthatósága, ezen az estén már majdnem teljesen sötét égen nyugszik le, a Nap után 1 óra 45 perccel. A bolygó kellően fényes, így a hónap utolsó hetében valóban könnyen észrevesszük majd, de a kis horizont feletti magasság miatt ügyeljünk a megfelelő helyszín kiválasztására, akár egy fasor vagy kisebb domb is útját állhatja a bolygó látványának. 26-án a távcsöves megfigyelők arról is meggyőződhetnek, hogy a Merkúrnak pontosan a felét világítja be a Nap, vagyis fél-Merkúr lesz ezen az estén.

Telihold február 19-én
A szép emlékű januári holdfogyatkozás után most ugyan csupán egyszerű teliholdunk lesz, viszont az Oroszlán mellső lábát jelző fényes csillag, a Regulus, egészen közel lesz hozzá, holdkeltekor még csupán 3 fokra állnak, később a távolságuk nőni fog. A hold még a napnyugta előtt pár perccel felkel, a holdkelte időpontja a keleti országrészben 16:47, Budapesten 17:00, nyugati határainknál 17:11 lesz, ez azt is jelenti, hogy magát a holdkeltét csak teljesen tiszta égen láthatjuk, cserébe a napnyugtát követő kb. 20 perc során a keleti ég alján húzódó rózsás sávban sárgállik majd égi kísérőnk, különösen szép látványt nyújtva a megfigyelőknek. A telihold körüli napokban érdemes arra is figyelni, ha fátyolfelhős az ég, látványos holdhaló is kialakulhat (e csodás jelenséget a januári holdfogyatkozás utáni estén is megpillanthattuk).

Állatövi fény a hónap utolsó hetében
Telihold után pár nappal már egyre hosszabb sötét időszakot kapunk alkonyat után, 21-én már közel egy órán át sötét lesz, 25-én viszont már éjfélig is holdmentes égen csodálhatjuk a csillagok ragyogását. Az állatövi fényt viszont kora este keressük, napnyugta után jó egy órával derengeni kezd a nyugati horizontról felnyúló fénykúp, amelyet tiszta, sötét égboltú helyszín esetén akár még másfél további órán át is láthatunk. A helyszín kiválasztásánál a legfontosabb, hogy a nyugati horizonton ne legyen olyan közeli település, amelynek fényszennyezése elnyomja a derengő fénykúp látványát. Az állatövi fényt az alkonyi Merkúr megfigyelésével egybekötve „két legyet egy csapásra” elvén a hónap utolsó napjaiban lehet a leginkább érdemes megcsodálni. Akinek lehetősége nyílik rá, keresse fel csillagoségbolt-parkjaink valamelyikét, e helyszínekről fényszennyezéstől kevésbé sújtott látványban lehet részünk! Szűkebb környezetünk fényszennyezési viszonyairól interaktív térképen is meggyőződhetünk.

Egy különös csillag – a színesen villódzó Szíriusz

Földünk légköre nemcsak az életet teszi lehetővé, hanem olyan látványos hatásokat is létrehoz, amelyet így tél végén kényelmesen megcsodálhat bárki. A Szíriusz a Földről látható legfényesebb csillag, rendkívül feltűnő, nagyvárosi, teliholdas égen is igen könnyen észrevehető. A csillagot az ókori Egyiptomban a Nílus áradásának jelzőjeként figyelték: a nyári, hajnali égen a Szíriusz felbukkanását hamarosan követte az életet adó folyó vízszintjének növekedése.
A téli égbolton láthatjuk a legjobban, délkeletről délnyugatra halad a közismert Orion alatt, semmivel nem téveszthetjük össze, és ráadásnak egy érdekes jelenséget is megfigyelhetünk rajta. A csillagok hunyorgása, szakszóval szcintillációja a légkörünknek köszönhetően alakul ki, bármelyik csillag esetén jelentkezik, ám a leglátványosabb a fényesen ragyogó, fehéres színű Szíriusznál. Elég néhány másodpercre a csillagot nézni ahhoz, hogy feltűnjön: a vibráló fénye egyúttal a színének a változását is magával hozza. Egy-egy töredékpillanatra a fehéres csillag kék, vörös, zöld villanásokként mutatkozik meg. A légkörben fennálló örvénylő mozgások, a széljárás különösen erőssé teszik e hunyorgást, s e csillag erős fényének köszönhetően feltűnőek a színek is. Ráadásul e jelenség az „ügyetlen” fotósok számára könnyen megörökíthető, akár úgy, hogy nem pontosan állítjuk be az élességet s egy kis fénykorong lesz fotónkon a Szíriusz helyén, akár úgy, hogy megfelelő élességű kép esetén szándékosan meglökjük a fotóállványunkat. A hatás teleobjektívvel fényképezve a leglátványosabb! Ha valaki elég ügyes, szabad kézben tartott fényképezőgépét kicsit mozgatva rajzolhat is a színes Szíriusszal, az így születő kép hasonló, színváltós vonalat eredményez, mint gyerekkorunk sokszínű „varázs” ceruzája.

A légkörben nem egyenletes a levegő sűrűsége, hanem a fel-le, illetve oldalirányban mozgó kis csomagokban némiképpen eltér. Az eltérő sűrűségű légcsomagok a csillagok pontjaiból érkező fénysugarakat eltérő mértékben térítik ki, s egyúttal színeikre is bontják a fényt. Szemünk a sötétben viszont csak a kellően fényes objektumok színét érzékeli, ezért is látható a Szíriusz ragyogásában e vibráló színváltozás, a kevésbé fényes csillagoknál csupán a hunyorgást látjuk.

https://ng.hu/fold/2019/02/15/egi-jelensegek-februar-masodik-feleben/