Közeledünk az év legrövidebb éjszakájához, beköszönt az éjszakai világító felhők szezonja, alkonyatkor kereshetjük a Merkúrt, és a holdsarlót két bolygó mellett is láthatjuk.

Alkonyat után kereshetjük a Merkúrt!

A legbelsőbb bolygótestvérünket már a hónap elején is kereshetjük, ekkor is több mint egy órával a nap után nyugszik le, de igazán kedvező helyzetbe a hónap közepére kerül, addigra közel két órán át marad az égen napnyugta után. A megpillantásához tiszta nyugati-északnyugati horizontra és jó rálátásra lesz szükségünk. A hónap során egyre közeledik a nála már jóval halványabb, és az alkonypírban így nehezebben látható, Marshoz, de a fényességük különbsége miatt nem lehet őket összetéveszteni.

Alkonyi holdsarló június 4-én Merkúrral, és 5-én Marssal

Június 4-én igazi kihívás lesz meglátni a vékonyka, mindössze 2,3 százalékos megvilágítású sarlót, amely bő egy órával a nap után nyugszik majd. Csak tiszta nyugati horizont esetén vágjunk bele a keresésébe, ha ez az összetevőnk megvan, a megfigyelési recept már szabadon variálható. Napnyugta után fél órával már megpillanthatjuk, ekkor 5 fok magasságban kell keresni. Keresésre az ideális időpont keleti határainknál 20:55, Budapesten 21:05, nyugaton 21:15 lesz. Segíthet a megtalálásában a Merkúr, amely kissé magasabban, a sarlótól jobbra látszik, 4 fok távolságban.
Másnap, 5-én jóval könnyebb dolguk lesz a megfigyelőknek, több mint 2 órával a napot követően nyugszik le a sarló, amely ezen az estén már 7 százalék megvilágítást kap. A ráadás a sarlóra a Mars közelsége lesz, alig 3 fok választja majd el egymástól a két égitestet, a holdtól jobbra lesz a vörös bolygó. Mivel jóval tovább lesz az égen a Hold, nem kell túl világosban keresni, egy órával napnyugta után ráérünk, ekkor 9-10 fok magasan áll a nyugati égen, persze még ekkor is piros lesz az ég alja, de a vaskosabb sarlót már könnyen észrevehetjük, és a nagyobb magassága miatt az sem akadály, ha nem teljesen tiszta a horizont. Az alkalmas megfigyelési idő 21:20 (keleten), 21:30 (Budapesten) és 21:40 (nyugaton) körül kezdődik.

Hold-Regulus együttállás 8-án este

Égi kísérőnk 34 százalékát világítja be a napfény ezen az estén, s tőle balra, kissé alacsonyabban, alig 2 fok távolságban ragyog majd az Oroszlán legfényesebb csillaga, a Regulus. A páros csak éjfél után nyugszik le, így bőven lesz idő a megörökítésükre. Az Oroszlán egyre alacsonyabban jár, a hónap vége felé már nehéz lesz megfigyelni.

Szembenállásban a Jupiter 10-én

Az óriásbolygó ezen az estén napnyugtakor bukkan fel a délkeleti horizonton, s egészen napkeltéig az egünkön látszik majd. Sajnos a járása igen alacsony, mindössze 20 fokos magasságba emelkedik a látóhatártól, így, bár igen nagy fényességű, a távcsöves megfigyelők számára továbbra is igen kedvezőtlen a láthatósága. Aki viszont tájképbe foglaltan szeretné megörökíteni, annak javaslom, hogy hajnal 2 után tegye, amikor a Hold már lenyugodott, és a Tejút ragyogó szalagja is megjelenik az égen. Mivel a Jupiter a Tejút legszebb régiójában jár, látványos fotókat lehet készíteni róla a szép kora nyári táj felett. Ehhez persze nem szükséges, hogy pont az oppozíciókor vegyük a nyakunkba az éjszakát, hanem a hónap első másfél hetében, holdnyugta után bármikor megtehetjük, az időjáráshoz és a szabad időnkhöz alkalmazkodva. A szembenállás pusztán egy remek alkalom arra, hogy az óriásbolygót megfigyeljük és megörökítsük, ahhoz, hogy a Tejút déli sávjával, vagyis a központi régiójának a tőlünk látható részével fotózzuk, akár 35, akár 24 mm-es objektívvel már szép látványt örökíthetünk meg, de még nagyobb látószöggel készült felvételen is ragyogni fog a Jupiter, így csak a fantáziánk szabhat határt a fotózásának.
Aki az oppozíciókor teleobjektívvel vagy távcsövön át fotózza a bolygót, az megörökítheti a négy Galilei-holdat is, amelyek végig elég nagy távolságban lesznek a bolygótól ahhoz, hogy akár már 200 mm-es teleobjektívvel is jól látszódjanak a képeken. Sajnos a Nagy Vörös Folt csak hajnalban fordul felénk, így a távcsöves megfigyelők ezt csak 4 óra után láthatják, az ekkor alig 10 fokon járó bolygón.

Lassan beköszönt az éjszakai világító felhők szezonja

A nyári éjszakák legéteribb szépségű tüneménye az éjszakai világító felhő, angol rövidítésében NLC. E felhők igen nagy magasságban, 80-85 km-rel a bolygónk felszíne felett alakulnak ki, és csak a nyári napforduló környéki hetekben láthatjuk őket, az igazi területük tőlünk északra húzódik. Hazánkban az általában június közepe táján jelenhetnek meg, és július végéig van esélyünk rá, hogy megpillantsuk őket. Alkonyat után másfél-két órával, illetve napkelte előtt ugyanennyivel jelennek meg az északi ég alján, este északnyugaton, hajnalban északkeleten. Mivel általában csak néhány fok magasságig kúszik fel a jelenség az égboltunkra, olyan észlelőhelyre van szükségünk, ahonnan az északi horizonton nincs akadály.