A korán kelőknek kedvez a hónap második fele, teljes holdfogyatkozás, és látványos Vénusz-Jupiter-Hold együttállás is vár majd ránk a hajnali órákban.

Hold – Aldebaran együttállás 17-én este
Alkonyat után, már 18 óra felé érdemes lesz a délkeleti égre nézni, ekkor a 83 százalékos hízó Hold alatt alig egy fokkal láthatjuk a Bika sárgásvörös főcsillagát, az Aldebarant. Az este folyamán lassan távolodni fognak egymástól, de még éjfélkor is csak 2,5 fok választja el őket egymástól. A fényességük és a nagy horizont feletti magasságuk miatt városi égen is könnyen megfigyelhető esemény lesz, ráadásul ez az egyetlen olyan esemény a hónap során, amelyre az esti órákban kerül sor.

Teljes holdfogyatkozás 21-én hajnalban
Nem is lehetne jobban kezdeni egy új hetet, mint a hétfő hajnalra eső teljes holdfogyatkozással! Amennyiben az időjárás engedi, ne röstelljünk felkelni és megcsodálni, mert legközelebb hazánkból csak 2022-ben láthatunk teljes holdfogyatkozást.
A fogyatkozás kezdetét a félárnyékba érkezés jelenti, ezt azonban csak abszolút fanatikusoknak ajánlom, nem látványos, nehezen észlelhető, ők viszont már 3:36-kor elkezdhetik szemlélni égi kísérőnket. Igazán látható változást csak közel egy órával később, 4:33-kor láthatunk, amikor a teljes árnyék eléri a Hold peremét, s a részleges fázis ideje alatt lassanként ráborul a holdkorongra. A teljesség 5:41-kor áll be, az árnyék közepét 6:12-kor éri el a Hold, ekkor lesz a legsötétebb a fogyatkozás, ezt követően apránként kihátrál bolygónk árnyékkúpjából és 6:43-kor a teljes fázis véget is ér. A holdnyugtáig (keleten 7:20, Budapesten 7:31, nyugaton 7:40) hátra lévő idő alatt még végignézhetjük, ahogy a teljes árnyék levonulásával egyre nagyobb darabon világos Hold közelíti meg a nyugati horizontot, de a fogyatkozás legvégső szakaszát hazánkból már nem lehet megfigyelni.

A teljesség ideje alatt a Hold vörös árnyalatot ölt, ami nem egységesen sötét, hanem az aktuális égi geometria függvényében fogyatkozásonként más és más. A mostani ideje alatt a Hold északi pereme lesz kicsit világosabb árnyalatú, mivel a Föld árnyékkúpjának szélénél fog elhaladni égi kísérőnk. Ezt főként a teljesség elején és végén láthatjuk igazán. A teljes holdfogyatkozások során számos izgalmas fotótéma adódik, és még városból is megörökíthető. Mivel a teljesség ideje alatt a Hold már viszonylag alacsonyan jár az égen, ezért a fotózásnál vegyük figyelembe a terepviszonyokat is, viszont pont emiatt lehet majd igen szép felvételeket készíteni az eseményről a tájelemekkel, építményekkel kombinálva. A ritka jelenség fényképezését érdemes előre megtervezni, ezt planetáriumszoftverekkel, vagy a Hold aktuális helyzetét egy-egy kívánt helyszínre megjelenítő TPE (mind webes felületen, mind mobilalkalmazásként elérhető) programmal kiszámíthatjuk. Különleges lesz a hajnali égen a részleges fázisban lenyugvó Hold látványa is, ha lehetőségünk lesz rá, kövessük egészen holdnyugtáig a jelenséget!

Mivel a fogyatkozás hajnalra esik, így a teljesség idején már világosodni fog (a teljesség közepe a navigációs szürkületben lesz már), elsősorban a teljesség kezdeti időszakában lesz érdemes megfigyelni azt, hogy a világos teliholdas égbolthoz képest mennyivel több és halványabb csillagok jelennek meg a teljesség beállta után. Már ekkor se lesz koromsötét az ég, de a nyugati égrészen egy kis ideig még nem fog zavarni a keleti horizont világosabbá válása. Kimondottan szép fotótéma lehet a vörös Holdtól kb. 7 fokra balra, kissé felette látható Jászol-halmaz, vagy a balra lévő Ikrek két fényes csillaga, a Castor és a Pollux. Reméljük, hogy ezúttal szerencsésebben alakul majd az időjárás, mint a legutóbbi, 2018. júliusi holdfogyatkozáskor.

A két legfényesebb bolygó jó ideje látható a hajnali égen, és míg a Jupiter  napról napra magasabbra emelkedik, a Vénusz lassanként egyre alacsonyabban jár. 22-én igen közel, alig 2 fokra állnak majd egymástól, a Vénusz ragyog majd a kissé halványabb Jupiter felett. A bolygókirály jobb oldalán a Galilei-holdjai közül hármat láthatunk, egészen közel az Io, s kissé távolabb, szorosan egymás mellett a Ganümédesz és a Kallisztó (az Europa a bolygó takarásában lesz). A Vénusz és a Jupiter kényelmesen beleférnek egy 300 mm-es teleobjektív látómezejébe, s így már a Jupiter holdjait is megörökíthetjük az együttállás során.  Reggel 6-kor már 13 fokos magasságban állnak, így az ekkor már világosodó égen tájképbe foglalva is látványos fotókat készíthetünk az együttállásról.

A hónap utolsó reggelét érdemes lesz ismét a délkeleti égboltra pillantva kezdeni. Az egy héttel korábban megcsodált, de egymástól azóta eltávolodott Vénusz-Jupiter pároshoz becsatlakozik a 18 százalékos, tehát még elég duci holdsarló, könnyű célpont lesz a trió a városi égen is. A megfigyelési körülményeink is hasonlóak lesznek, mint egy héttel korábban, de kissé lazább csoportot alkot a három égitest. A Hold jobb oldalán, vele egy magasságban 3,5 fokra látjuk a Jupitert, s balra, kissé alacsonyabban, kb. 6 fokos távolságban a Vénuszt.  Tovább fokozza a látványt, hogy a hármastól jobbra 15 fokra a kelő Skorpió csillagait is megpillanthatjuk, ehhez azonban érdemes kicsit korábban, már hajnali 5 körül a délkeleti horizontra nézni. Szintén egy vonalban lesz a Holddal és a Jupiterrel a vöröses színű Antares, a Skorpió legfényesebb csillaga.
Az együttállás arra is lehetőséget nyújt, hogy a nappali égen is lefotózzuk a Hold két oldalán lévő fényes bolygókat, de természetesen erre csak teljesen tiszta, pára- és felhőmentes időben van esély.