Az elmúlt 50 évben Amerikai Szamoa legnagyobb szigetén évente 2-3 mm volt a tengerszint emelkedése, azonban a hatalmas rengést követően ez felgyorsult. A szamoai szigetvilág igen komplex tektonikai környezetben van, a Csendes-óceán alábukó kőzetlemezének egy része a Tonga-ároknál erősen görbült felületen süllyed a mélybe, másik része halad észak felé. A kőzetlemezek feszültségei ennek következtében fokozottan mutatkoznak meg, a környék viszont ennek ellenére nem a hatalmas, ún. megathrust (klasszikus óriás-nyírási rengés, melyek a lemezszegélyeken felhalmozódott feszültségek nyomán jönnek létre) típusú, hanem a közepes erősségű rengésekben bővelkedik, a 2009-est megelőzően 1917-ben volt ilyen méretű földrengés a régióban. Ezek a típusú rengések a kőzetlemezek határán születnek, közös jellemzőjük, hogy az érintett törés egyik oldala hirtelen megemelkedik, felfelé zökken, ennek hatására e rengéseknek rendkívüli cunami-veszélyessége is.
A Tonga-árok kanyarulata, Szamoa a kép jobb felső sarkában látszik.
FORRÁS: WIKIPEDIA
Ez a tíz évvel ezelőtti rengés igen különleges volt abban, hogy két közeli ponton, majdnem egy pillanatban kipattant rengésből tevődött össze, amelyek eltérő elmozdulást eredményeztek. Ennek hatására a szamoai szigetvilág két külön politikai egysége, Szamoa (teljes nevén Szamoai Független Állam) és Amerikai Szamoa eltérően reagáltak. Míg Szamoa esetében a szigetek függőleges irányú mozgása nem változott, Amerikai Szamoa erőteljes süllyedésbe kezdett.
Cunamikárok a 2009-es rengés után Amerikai Szamoa partján.
FORRÁS: AMERICAN GEOPHYSICAL UNION
Az amerikai-ausztrál kutatócsoport a GRACE gravitációs műholdak mérései alapján olyan modellszámításokat végeztek, amelyekben a különös dupla rengés hatására bekövetkezett mélybeli változásokat különböző számítási módszerek alapján is szimulálták. A modellszámítások eredményeit a környező régióban elhelyezett GPS elmozdulásmérő műszerek adataival is összevetették, és a modellek helyesnek bizonyultak a rengés óta eltelt évekre.
Eztán a modelleket hosszabb időszakra vonatkozóan is lefuttatták, hogy a terület nagyobb időszakának süllyedését előrejelezzék. A számítások azt mutatták, hogy a mélyben elmozdult tömegek hosszú évtizedeken át is további süllyedést okoznak majd Amerikai Szamoa területén, mire elmúlik a 2009-es földrengés okozta hatás. A dagálymérő berendezések adatai, a műholdas tengerszint-mérések adatai egészen a földrengésig az elvárt értékeket jelezték, a rengés után viszont jelentősen eltértek ettől. A tengerszint észlelt változása a felszíni magasságmérők által jelzett süllyedés és a modellszámítások a rengést követő évekre egyező adatokat adtak.
Amerikai Szamoa eddig a világátlagnak megfelelő mértékben részesült a felmelegedés okozta tengerszint-emelkedésből, azonban a rengés hatására ez plusz 30-40 centivel több lesz majd a századunk végéig. Eközben a szigetvilág másik része, amely nemcsak politikailag független, hanem a törésekhez képest eltérő régióban is helyezkedik el, nem kap ilyen extra mértékű süllyedést.
Amerikai Szamoa fő szigetén körbefutó út (a sziget belseje hegyes, a partoknál van elég sík terület az úthoz, településekhez) például víz alá kerülhet néhány évtizeden belül, de már akár 2026-ra is rendszeressé válhat, hogy a nagyobb dagályok idején a tenger a főútig ér. Ehhez hozzájárulnak a viharok, a szél hullámverése, az El Niño miatt melegebb tenger is. A számított 30-40 centis, a rengés utóhatásaként fellépő vízszintemelkedés nagyobb, mint amennyit a klímaváltozás miatt kap a sziget, ráadásul ezek a hatások összeadódnak.
A kutatás egyúttal arra is felhívja a figyelmet, hogy a nagy rengéseket követően érdemes felülvizsgálni a mért tengerszint-emelkedési adatokat, s szükség esetén a gravitációs mérésekből kiszámítható felszínváltozásokkal korrigálni azokat.
Forrás: Égen – Földön – Föld alatt
Kommentáld!