A hóalgák olyan egysejtűek, amelyek a hó- és jégréteg felszínén vagy annak közvetlen közelében élnek, nem egyszer érdekes, színes hó képződik a jelenlétükben. Gyakori pl. az Alpok vagy a Tátra nem túl magas hegyeiben, a sarkvidékeken,

Az Andok chilei-argenti sivatagi határvidékén emelkedik a világ második legmagasabb aktív vulkánja, a Llullaillaco, amelynek 5000 méter feletti régiójában összetömörödött hóból álló, tőrszerű oszlopok meredeznek a vakítóan kék ég felé. (Ezeket a képződményeket penitentes, vezeklő jég néven ismerhetik a hegyek szerelmesei.)

A terület rendkívül száraz, az Atacama közelében járunk, így a víz hiánya korlátozza leginkább az élet jelenlétét. A hegy hótornyai gyakorlatilag az egyetlen vízforrást jelentik a területen, a talaj összetétele elképesztően kedvezőtlen, a nagy magasság az erős UV-sugárzással és a szélsőséges hőingással szintén nehezítik az élet megtelepedését.  Egy amerikai-chilei kutatócsoport 2016 márciusában látogatta meg a vulkánon meredező hótornyokat mikrobák után kutatva, s ekkor vették észre, hogy némelyiken piros elszíneződés látható. ez pedig hóalgák jelenlétére utalt. A levett mintákat a Colorado-i Egyetem laborjába szállították, majd elemezték. Az elemzések során beazonosították a hegyen talált hóalgákat, s meglepően közeli rokonságot tártak fel a jóval kevésbé zord vidékek, alacsonyabb régióinak hóalgáival. A görögdinnye-hó néven a világ számos pontjáról jól ismert jelenségért felelős Chlamydomonas nivalis hóalga volt az, amelyet a chilei hótornyok mintáiban a piros elszíneződést mutató foltokból vettek, ez volt a leggyakoribb faj, de más egysejtűek is voltak a hómintákban, valamint a hótornyok tövében lévő talaj mintáiban is. Egy olyan új hóalga-fajra is rábukkantak, amelyet eddig a világon sehol se ismertek, s a legközelebbi rokonai az Antarktiszon, illetve a Pireneusokban élnek.

A hóalgák fotoszintetizálnak, ehhez zöld pigmenteket használnak ők is, azonban a piros színt annak köszönhetik, hogy a magas UV-sugárzás ellen nagy mennyiségű karotinoid pigmentet állítanak elő. Egyes kutatások szerint ez a piros pigment ahhoz is hozzásegíti őket, hogy az élőhelyük olvadás-fagyás ciklusait átvészeljék.

A nagy magasságban elhelyezkedő, sivatagos, erős sugárzásnak kitett és állandóan fagyos felszín a szakemberek feltételezése szerint hasonló környezet ahhoz, amit a Marson vagy más bolygók, holdak felszínén is találni lehet, a chilei vulkáni terület talajának összetétele is nagyon közel áll a marsi talajéhoz. Épp ezért az ilyen körülmények között felfedezett élet az asztrobiológia számára különösen fontos, hiszen így megérthetjük, hogy mik azok a tényezők, amelyek korlátozzák, vagy épp lehetővé teszik az életet. A kutatásról a Arctic, Antarctic and Alpine Researchszakfolyóirat 2019. június 12-én számolt be.

A hóalgák úttörő kutatója volt a magyar Kol Erzsébet biológus, aki a Kárpátok hóalga-állományának felmérésével, majd később a világ további hegyvidékein lévő algák vizsgálatával megalapozta ezeknek az egyszerű, de igen különleges helyen létező élőlényeknek a tudományát. Nevét egy, a Tátrában honos algafaj, a Koliella tatrae őrzi. Kutatómunkája révén a leggyakoribb piros mellett zöld, fekete, sárga és kék elszíneződést okozó hóalgákat ismerhetett meg a világ.