A 2 perc 23 másodperces teljes fogyatkozást a Szombathely-Szeged sávban lehetett megfigyelni, ebbe a Balaton és a Velencei-tó területe is beletartozott, sokan innen követték az eseményeket, nyaralással egybekötve, valódi népünnepély volt. A teljesség perceire szó szerint megállt az élet. Voltak olyan munkahelyek, ahol az egész napra rendkívüli szabadnapot adtak, máshol csupán erre a pár percre hagyták félbe a munkát.
A ritka csillagászati eseményt nemcsak a hazai lakosság, hanem számtalan, kimondottan a megfigyelés céljával a világ minden tájáról hazánkba érkezett turista és csillagász is követte. A fogyatkozás megfigyeléséhez szükséges, védőbevonattal ellátott speciális szemüvegek hatalmas számban fogytak az üzletekből, sokan relikviaként őrzik ezeket a mai napig (megfigyelésre ezek már nem alkalmasak a fólia anyagfáradása miatt). Mások hegesztőüvegen, vagy épp az e célra egyáltalán nem megfelelő flopilemezen (Ki emlékszik még rájuk!?) keresztül igyekeztek egy-egy pillantást vetni a Hold mögé bújt napkorongra.
Ilyenek voltak az 1999-es napfogyatkozást megfigyelő szemüvegek.
FORRÁS: SAROS139.HU
Húsz éve gyakorlatilag nem állt még rendelkezésünkre a ma már teljesen természetes, nagyszerű lehetőségeket rejtő digitális fototechnika, a kor divatjának megfelelően sokan videón örökítették meg az élményeket. Analóg fényképezőgépek közül nem mindegyik volt alkalmas egy ilyen jelenség megörökítésére.
Balatonfűzfőn készült Ladányi Tamás felvétele, a korong peremén a vöröslő protuberanciák jól látszanak a korabeli technika ellenére is.
FORRÁS: LADÁNYI TAMÁS
Ladányi Tamás asztrofotós így számolt be az élményről: „Az 1999-es teljes napfogyatkozást Balatonfűzfőről a magas partról követtem végig egy francia-magyar baráti társasággal. Vizuálisan egy Mizár-reflektoron keresztül észleltük, míg fotografikusan egy 200-as teleobjektívvel örökítettem meg, e különleges jelenséget. A kor akkori technikai színvonalán nagy öröm volt számomra, hogy a napkorona és a protuberanciák is megfigyelhetők a képen.”
Dr. Zseli József így emlékezett az eseményre: „A dunaújvárosi amatőrcsillagászokkal Dunaföldvárról, a Kálvária dombról fényképeztem e csodálatos jelenséget. A totalitás közeledtével a 6-os út forgalma leállt, és több száz német, lengyel, szlovák és magyar érdeklődő mászott fel a löszdombra. A totalitást már mindenki egyforma hangjelzéssel üdvözölte. A napkorona képét egy 100/500 mm-es TeleVue távcsővel, Nikon FM2 fényképezőgéppel készítettem Fujicolor filmre.”
Teljes napfogyatkozás ezt megelőzően 1842-ben volt, hazánkban, ezt Petőfi is megfigyelte, s a figyelmeztetések ellenére bele is nézett a Napba, kis híján megvakult, a számára negatív élményt versben is megörökítette.
Szemfájásomkor
Teremtő isten! Szemeimre
A vakságot tán csak nem küldöd?
Mi lesz belőlem, hogy ha többé
Nem láthatok lyányt s pipafüstöt!
Legközelebb 2081-ben lesz Magyarországról megfigyelhető teljes napfogyatkozás. Azok közül, akik 1999-ben szerencsések voltak, s láthatták, valószínűleg már nem sokan élhetik át a következőt.
Az 1999-es esemény évfordulójára a Capa Központ kiállítást is szervezett Fekete fény címmel.
Kommentáld!