Az eddigi elképzelések és a Szaharában, s az afrikai partok menti tengeri üledékeken végzett vizsgálatok alapján a Szahara akár több millió vagy csupán néhány ezer éves is lehet. De vajon mikor születhetett meg valójában a sivatag? Amerikai Geológiai Szolgálat és a spanyol Las Palmasi Egyetem kutatói a Kanári-szigetekhez tartozó Gran Canaria és Fuerteventura szigetein az egykori lávafolyásokat és a közéjük rétegződött őstalaj-szemcséket vizsgálták. Ezek az őstalajok egyaránt tartalmaznak helyi vulkanikus kőzetszemcséket, és a köztük elkeveredett idegen, külső eredetű szemcséket.
Az afrikai partoktól nyugatra elhelyezkedő Kanári-szigetek területe a széljárás miatt rendszeresen a Szahara homokjának útjába esik, olyannyira, hogy külön helyi neve is van az afrikai eredetű légáramlattal érkező portömegnek: calima. A szigetek ősi talajainak vizsgálata során megtalálták azokat az ásványi szemcséket (pl. kvarcot és csillámot), amely a sziget vulkáni kőzeteiből hiányzik, viszont a Szaharából eredő porral jócskán érkezhetett. No de mikoriak is voltak ezek az ős-talajok? A pontos kormeghatározáshoz a szigetek vulkánjai adtak segítséget.
A vulkáni szigetek ma ugyan viszonylag csendesek geológiai szempontból, azonban számos kitörés volt itt az elmúlt évmilliók során (a legutóbbi a La Palma szigetén lévő Cumbre Vieja vulkán 1971-es kitörése volt). Gran Canaria esetén a legfiatalabb vulkáni képződmények 1000-3000 évesek, Fuerteventura esetén a történelmi időkből nincs kitörésre adat, de valószínűleg itt is maximum 10 ezer év telhetett csak el a legutóbbiak óta. Mindkét helyszínen évmilliókra nyúlnak vissza az egykori lávaárak.
Sziklarétegek Fuerteventura partján, hasonló rétegekből végezték a vizsgálatokat is.
FORRÁS: WIKIPEDIA
Fuerteventura esetében a sok méternyi egymásra rakódott vulkáni, tengeri és szél hordta afrikai por eredetű rétegeket egyenként mérték fel, s határozták meg azok korát. Ebben részint a tengeri eredetű rétegek fosszilis maradványai, részint a szigetek vulkánkitöréseiből eredő bazalt kora segített. E szigeten a legrégibb afrikai porréteget tartalmazó őstalaj ezen vizsgálatok alapján 4,8 millió éves bazaltrétegeken helyezkedik el.
Gran Canaria esetében a vulkáni kőzetek domináltak, s az egykori, eltérő kitörések lávái közé rakódva találták meg az afrikai eredetű port. Egy olyan területen, ahol az erózió meredek, keresztmetszeti képet adó falat hozott létre az egykor lávakőzetekből, a köztük lévő porrétegek a világos vöröses színük alapján is jól elkülöníthetőek. A porréteg alatti lávaár kora itt 2,9-3 millió évesnek bizonyult.
Mindkét esetben elvégezték a vulkáni kőzetek és a közéjük ékelődött, afrikai por eredetű rétegek geokémiai elemzését is, a nyomelemek és ritkaföldfémek arányait, hogy biztosan elkülöníthetőek legyenek az összetételük alapján is. Az elemzések megerősítették az őstalajok afrikai por eredetű összetevőjét, ez helyszínenként eltérő arányú volt, de a talajok geokémiai jellemzői egyértelművé tették a por részleges, vagy épp domináns jelenlétét. A szaharai eredet mellett utaltak jelek arra is, hogy egyes ásványok a sivatag déli peremén lévő Száhel-övezet térségéből érkeztek.
Összesen négy afrikai porral telített réteget találtak, s ezek a 4,8 millió éves korukkal mutatják azt, amikor a Szahara területe már biztosan sivatagi jellegű lehetett. (A porrétegek kora így alakult: 4,8–2,8 millió, 3–2,9 millió, 2,3–1,46 millió, illetve 400 ezer év.) mérések egybecsengenek az afrikai partoknál tengeri üledékek furataiban talált por korával, így a kutatók szerint kijelenthető, hogy a Szahara az elmúlt kb. 5 millió év során már sivatag volt, legalábbis az érintett időszakok során bizonyosan.
A kutatás eredményét a Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology folyóirat 2019. novemberi számában közlik, az eredményekről beszámoltak az Amerikai Geológiai Társaság éves gyűlésén is.
Forrás: Égen – Földön – Föld alatt
Kommentáld!