Juhász Árpád, geológus gleccserek iránti vonzódása 1963-ban kezdődött, amikor is teljesen egyedül, egy csehszlovák edzőcipőben, egy hátizsákkal nekivágott az ausztriai Dachstein gleccsernek.

Juhász Árpád a Myrdalsjökull rohamos olvadását bizonyító gleccserpatak mellett, 2012-ben. 

Fotó: Bea Imre

„Akkor még nem volt semmilyen gleccsertapasztalatom, nem volt jégcsákányom, hószemüvegem, hágóvasam, egy óriási hátizsákkal, egy csehszlovák pionyerkában (edzőcipőben) – ami papucsnak minősül a hegyek világában -, ezekkel kezdtem bejárni a Dachstein gleccsert, aztán a Pasterzét, majd átmentem Svájcba, a Gornerre. Ez óriási kihívás volt, mert például a Dachstein gleccser, amelyik ma már felvonókkal fölszerelt sívidék, akkoriban szűz terület volt, a jéghasadékokon kellett átugranom. Még augusztus végén is friss hó volt.”

A geológus azóta is a gleccserek szerelmese, ám ma már nem csak a szépségükért járja a tájat, hanem a globális felmelegedés miatt vizsgálja ezeket az óriási jégtömegeket.

Svinafelljökull - egy vadonatúj olvadékvíz-tó Izland déli részén.

Fotó: Juhász Árpád

„1963-ban, amikor először jártam a Pasterzén, vagy a Dachstein gleccseren, még nem gondoltam, hogy az ott készült fotóim dokumentumértékűek lesznek, de időközben rá kellett jönnöm, hogy olyan mértékű a gleccserek rövidülése, hogy szinte minden felvételem tudományos dokumentációként is szolgál. Így volt ez több izlandi gleccsernél is. A Myrdalsjökull rövidülését, például minden egyes látogatásom alkalmával konstatáltam. A legnagyobb meglepetésem azonban az volt, amikor egy korábban teljesen ép gleccser helyén 2010-ben egy vadonatúj, sáros, inkább vaddisznódagonyára hasonlító olvadékvíz-tavat találtam, amit az izlandiak el is nevezték Svinafelljökullnak, azaz disznó-gleccsernek.” 

Juhász Árpád geológus meggyőződése, hogy fontos a gleccserek dokumentálása, mert nem a pillanatnyi időjárás szeszélyeit tükrözik, hanem hosszú távú tendenciákat. És bár van néhány „renitens” gleccser a Földön, amelyik stagnál, vagy időnként még előre is nyomul, de döntő többségük szemmel láthatóan rövidül, és a jégtömegük is csökken. Ez utóbbit műholdakról, vagy repülőgépekről lehet követni, geofizikai méréseket végezve. A gleccserek, mint a Föld hőmérői jelzik a felmelegedést, ám azt nem igazán lehet eldönteni, hogy ennek az oka az emberi tevékenység, vagy egyszerűen a földi időjárás valamilyen más jelensége, ami nélkülünk is lejátszódna.

„Csak annyi biztosat tudhatunk, hogy a gleccserek rövidülése és tömegük csökkenése biztos jele annak, hogy létezik a globális felmelegedés. Nekem meggyőződésem, hogy az emberi tevékenység mindenképpen hozzájárul, gyorsítja ezt a folyamatot” – vallja a geológus.

Írta: Egyed László

Kapcsolódó cikk: Zsugorodó gleccserek