Az erdőirtás kapcsán Délkelet-Ázsia vagy Amazónia dzsungelei szerepelnek legtöbbet a hírekben, miközben Afrika esőerdőivel is gondok vannak, szerencsére jobb hírek is kerültek a rosszak mellé.

Dr. Fritz Kleinschroth, a Zürichi Műszaki Egyetem (ETH Zürich) tájökológus kutatója 2017-ben a kongói esőerdőn hajtott át kisteherautóján, s amikor megállt, a kocsi hűtőrácsához tucatnyi lepketetem tapadt. A narancs, kék, vörös és fehér lepkék a Kongói-medence állatvilágának csupán egy hajszálvékony szeletét képviselték. Ekkor találkozott egy fakitermelésben foglalkoztatott teherautó sofőrjével is, akit elmondása szerint nem a lepkék érdekelték, hanem az, hogy az út olyan kiváló minőségű, hogy 120-szal lehet rajta száguldani a trópusi esőerdőn keresztül. Kongó északi részén az alacsony minőségű, fakitermeléskor használt földutak egy részét sorra javítják fel, s a több országot összekötő Transz-afrikai-főúthálózat részévé teszik, ami észak-dél irányban kettészeli majd a dzsungelt.

A Kongói-medence mindig is híres volt arról, hogy megközelíthetetlen, s ennek köszönhetően is volt kiváló élőhely például a gorillák, csimpánzok számára. Amióta azonban kiderült, hogy ezt az átjárhatatlan dzsungelt utak hálózzák be, sokan attól tartanak, hogy hasonló sors vár a világ második legnagyobb egybefüggő őserdejére, mint az első helyezett Amazóniára: az erdőirtás. A fakitermelők az utakon át jutnak egyre mélyebbre a dzsungelekbe.

A svájci ökológus a kutatótársaival arról végzett elemzést, hogy miként változtak a Kongói-medence útjai és erdőségei az elmúlt másfél évtized során. Felmérték, hol jelentek meg újabb utak, és melyek használatával hagytak fel ezen idő alatt, s ehhez a LANDSAT műholdak különböző időpontokban készült felvételeit használták fel. A különböző hullámhossz-tartományú felvételek segítenek elkülöníteni a csupasz talajt és a növényborítást, így kideríthető, hol háborítatlan, hol zavart az erdőség, s hol húzódnak a földutak.

2003-2018 között az utak hossza 60 százalékkal nőtt, 2018-ban 230 ezer kilométer volt, számos, állami kézben lévő fakitermelési koncesszió területén 50 ezerről 100 ezerre nőtt a kilométerek száma. (Összevetésül: Svájc teljes úthálózata 72 ezer kilométer hosszúságú.)

Az új utak létesítésének célja egyértelműen a szelektív fakitermelés volt, és érdekes módon a korábban e fakitermelő területeken létrehozott utak 44 százalékának használatával 2018-ra felhagytak, s már nem látszanak a műholdfelvételeken. Amint a forgalom megszűnik ezeken, az erdő újra visszahódítja a területüket, ennek megfelelően az elhagyott utak környezetében az erdőirtásnak sincsenek nyomai, szemben azokkal az utakkal, ahol továbbra is járnak a teherautók.

A szabályozott erdészeti tevékenység a trópusi erdőkben nem azonos az erdőirtással, sőt, a módszer segítségével a nagy erdőborítottságú országok, gazdasági hasznot hajthatnak károkozás nélkül. Az egyes fák kiemelése helyettesítheti azt a bevételt, amit pl. a teljes erdőirtást követő mezőgazdálkodás, olajpálma vagy szója termelése hozhat. Ilyen módszerrel hektáronként néhány fát vágnak csak ki, s a felelősségteljesen dolgozó erdőgazdaságok ezt követően 30 évre magára hagyják a „kitermelt” területet. Az utak is csak addig a rövid ideig működnek az ilyen régiókban, amíg valóban folyik a munka és a szállítás. A kutatás alapján az ilyen szelektív fakivágással járó erdőhasználat hosszú távon képes megtartani az őserdőt egységes erdőként, s más kutatásokból az is kiderült, hogy az ilyen területen az állatok (különösen a gorillák és a csimpánzok) együtt tudnak élni a munkálatokkal.

A problémát az jelenti, ha az erdészeti utakat átalakítják aszfaltozott, állandó utakká. Ez kedvező lehet az államok számára, hisz így könnyebben hozzá lehet férni a természeti erőforrásokhoz. Az állandó út azonban vonzza az embereket, települések létesülnek a közelében, beindulhat a kereskedelmi célú vadászat, s ezzel már végzetesen átalakul az esőerdő ökoszisztémája. Számos ilyen út mentén már most megjelentek a kis farmok (Afrikára ezek a jellemzőbbek egyelőre) is a műholdfelvételek szerint, a szakemberek szerint ezek károsabbak az erdőre, mint a szelektív fakitermelés.

A kutatás időszaka során az erdőirtás az ilyen álladóvá tett, közforgalmú utak mentén nőtt a legjobban. Természetesen nem maga az út a probléma, hanem az, hogy miként használják, ezért is fontos ismerni az utak létesítésének célját. Sok afrikai ország fejleszti úthálózatát, a döntéshozóknak azonban a gazdasági előnyök mellett a természetvédelmi célokat is figyelembe kellene venni, hisz a világ második legnagyobb őserdejéről van szó.