Az egyezmény aláírása a világ környezetvédelmének egyik legnagyobb sikere volt, és apránként az ózonlyuk gyógyulása is egyre látványosabban igazolja a sikert. Azonban 2018-ban az amerikai NOAA (Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal) mérései alapján ismét megjelent a légkörben az egyik, már betiltott CFC (chlorofluorocarbon – halogénezett szénhidrogének). A mérések és modellszámítások alapján a CFC-11 jelű fluor-triklórmetán nevű anyagot egy kínai forrás bocsátja ki, bár viszonylag kis mennyiségről van szó, a hatása így is jelentős lehet.
Egy angol-amerikai kutatócsoport a légköri áramlások modellezésével kiszámította, hogy milyen konkrét hatás várható ebből a kibocsátásból, és mik lesznek az ózonlyukra vonatkozó következményei, az eredményeket a Nature Communications folyóiratban közölték.
A jelenlegi számítások alapján abból, ahogyan az eddigi légköri mennyiség csökkenése lelassult, évi 13 ezer tonna kerülhetett ki ebből a kínai forrásból, ez ugyan nem okoz számottevő hatást önmagában. Ha azonnal beszüntetik a kibocsátást, nem lesz észlelhető a negatív hatása, azonban ha még 10 évig folytatódik, akkor a modellezés alapján, az ózonlyuk gyógyulását ez akár 18 évvel visszavetheti. Minél tovább tart a kibocsátás, annál súlyosabb lesz a hatása is.
A szakemberek abban bíznak, hogy a felfedezett kibocsátást követően hamarosan abbahagyják majd a tiltott anyag gyártását, hisz a nemzetközi vizsgálatok egyre közelebb jutnak ahhoz, hogy pontosan behatárolják, honnan is származik, és a lelepleződés elkerülhetetlen, ha nem szűnik meg a kibocsátás.
A légköri modellek számításai alapján arra is felhívják a figyelmet a kutatók, hogy bár akár már a következő évtizedben elérkezhet az első olyan év, amikor nincs ózonlyuk, ez még nem a végleges gyógyulás, mivel az ózonlyuk méretét az adott időszak időjárási viszonyai is befolyásolják.
Kommentáld!