A huszadik század végén észlelt globális felmelegedés üteme lassul, ami egyelőre rejtély a tudósok számára.
Fotó: dreamstime
Megbízható méréseket az 1850-es évek óta végeznek, a tíz legmelegebb
évet 1998 után jegyezték fel. Az üvegházhatású gázok kibocsátása
folyamatosan növekszik, elsősorban a jelentős kínai ipari bővülés miatt.
Újabb hőmérsékleti adatokat vizsgálva a szakértők arra jutottak, hogy
az ipari forradalom előtti mértékhez képest kétszer akkora a
szén-dioxid mennyisége, ami a jelenlegi a trendek mellett, az évszázad
közepére a légkörben 0,9-2 fokkal növelné az átlaghőmérsékletet,
hosszútávon pedig 2-4,5 fokra becsülik az ENSZ szakértői. Ez utóbbi
becsléssel a most - brit, amerikai, kanadai, ausztrál, francia, német,
svájci és norvég kutatók bevonásával - készült tanulmány résztvevői is
nagyjából egyetértenek.
Alexander Otto, az Oxfordi Egyetem munkatársa, a tanulmány vezető
szerzője szerint, a várható extrém felmelegedés elmaradása többek közt
annak tudható be, hogy az óceánok több hőt nyeltek el az utóbbi években,
némileg ellensúlyozva a légkörben egyre növekvő
szén-dioxid-mennyiséget, amely májusban az emberiség történetében
először haladta meg a 400 ppm-et (ami becslések szerint 40 százalékkal
több az iparosodás előtti ppm-aránynál).
Összességében elmondható,
hogy a tudósok szerint az éghajlat a korábban várthoz képest mintegy 20
százalékkal lassabb ütemben fog melegedni, de hosszú távon a folyamat
végeredménye ugyanaz, az óceánok és tengerek ugyanis idővel nem nyelnek
el több hőt.
Reto Knutti, a kutatás egyik svájci résztvevője - az első hallásra
kedvező hírek ellenére - arra figyelmeztetett, hogy a felmelegedés
jócskán meghaladhatja a kormányok által kitűzött maximum két fokot, ha a
károsanyag-kibocsátás a jelenlegiek szerint folytatódik.
Forrás: MTI
Kommentáld!