FÖLD 

Látványos jelenségeket okozott a napkitörés

Fotó: NASA NAGYÍT

Központi csillagunk éppen a 11 éves aktivitási ciklusának „felszálló ágában” tart – a számítások szerint ez év vége táján éri el a maximumát –, ez az oka annak, hogy mostanában többet hallhatunk a szokásosnál erősebb napkitörésekről. Habár a napfizikusok mérési skáláján a mostani, 2013. április 11-én létrejött, M 6,5-es koronakidobódás inkább csak közepes erősségűnek számít – a csúcsokat az X-osztályúak döntögetik –, ha egy ilyen kitörés éppen eltalálja a Földet, komoly problémákat okozhat.

A koronakidobódások (Coronal Mass Ejection – CME), vagy fler során több milliárd tonnányi szoláris részecske lökődik ki a Nap felszínéről, és indul útnak több ezer kilométeres másodpercenkénti sebességgel. A mostani kitörés április 11-én, közép-európai idő szerint a reggeli órákban kezdődött, és már a jelenség pillanatiban tudni lehetett, hogy kidobódott anyagcsóva a Föld felé irányul.

A nagy sebességű töltött részecskék a bolygónkat körülvevő mágneses mezőnek ütközve óriási energiájú elektromos viharokat kelthetnek, amelyek komoly zavarokat okozhatnak a távközlési és energiaszállítási rendszerekben. Az erősebb mágneses viharok idejére a műholdak pályáját is módosítják, a Nemzetközi Űrállomás űrhajósait pedig a sugárzástól védett, biztonsági kapszulába parancsolják.

A SOHO napszonda által készített felvételek alapján a szakemberek most is felkészültek a mágneses vihar okozta problémákra, ám a baj végül elmaradt. Az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközpont (NOAA) űr-időjárással foglalkozó részlege szerint az elektromos impulzus végül nem lépte át a „mágneses vihar” szintjét.

Fotó: B.Art Braafhart

A természetfotósokat persze ez nem tántorította el attól, hogy az előrejelzések nyomán valóságos rohamot indítsanak a sarkvidéki fotós célpontok felé, hogy lencsevégre kapják a 2013. esztendő eddigi talán leglátványosabbnak ígérkező sarkifény-jelenségét.

Fotó: NASA NAGYÍT

Központi csillagunk éppen a 11 éves aktivitási ciklusának „felszálló ágában” tart – a számítások szerint ez év vége táján éri el a maximumát –, ez az oka annak, hogy mostanában többet hallhatunk a szokásosnál erősebb napkitörésekről. Habár a napfizikusok mérési skáláján a mostani, 2013. április 11-én létrejött, M 6,5-es koronakidobódás inkább csak közepes erősségűnek számít – a csúcsokat az X-osztályúak döntögetik –, ha egy ilyen kitörés éppen eltalálja a Földet, komoly problémákat okozhat.

A koronakidobódások (Coronal Mass Ejection – CME), vagy fler során több milliárd tonnányi szoláris részecske lökődik ki a Nap felszínéről, és indul útnak több ezer kilométeres másodpercenkénti sebességgel. A mostani kitörés április 11-én, közép-európai idő szerint a reggeli órákban kezdődött, és már a jelenség pillanatiban tudni lehetett, hogy kidobódott anyagcsóva a Föld felé irányul. A nagy sebességű töltött részecskék a bolygónkat körülvevő mágneses mezőnek ütközve óriási energiájú elektromos viharokat kelthetnek, amelyek komoly zavarokat okozhatnak a távközlési és energiaszállítási rendszerekben. Az erősebb mágneses viharok idejére a műholdak pályáját is módosítják, a Nemzetközi Űrállomás űrhajósait pedig a sugárzástól védett, biztonsági kapszulába parancsolják.

A SOHO napszonda által készített felvételek alapján a szakemberek most is felkészültek a mágneses vihar okozta problémákra, ám a baj végül elmaradt. Az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközpont (NOAA) űr-időjárással foglalkozó részlege szerint az elektromos impulzus végül nem lépte át a „mágneses vihar” szintjét.

Fotó: B.Art Braafhart

A természetfotósokat persze ez nem tántorította el attól, hogy az előrejelzések nyomán valóságos rohamot indítsanak a sarkvidéki fotós célpontok felé, hogy lencsevégre kapják a 2013. esztendő eddigi talán leglátványosabbnak ígérkező sarkifény-jelenségét.