2019. június 22-én, helyi időben hajnali 4-kor a Kamcsatka és Japán közt kb. félúton lévő vulkán hatalmas robbanással kelt életre. Mivel a távoli régió lakatlan a kitörés közvetlenül senkit sem veszélyeztet. A 2 x 2,5 km nagyságú ovális kis sziget alig 550 méterrel magasodik a tengerszint fölé, legutóbb 1924-ben, azt megelőzően pedig 1778-ban volt a mostanihoz hasonló, robbanásos kitörése.
A kitörés az Európai Űrügynökség Copernicus Sentinel műholja felvételén
FORRÁS: ESA COPERNINUS SENTINEL CC BY-SA IGO
A kitörési felhő igen nagy magasságba, 13 illetve 17 kilométerre ért fel, és a japán Himawari műhold mérése alapján több mint egymillió tonna kén-dioxid jutott a sztratoszférába. Ez ugyan igen jelentős mennyiség, összehasonlításul a Fülöp-szigeteki Pinatubo 15-20 millió tonnájához képest azonban csekély, így a klímára biztosan nem lesz hatása. A sztratoszféra határvonala a földrajzi szélességgel változik, a trópusokon 14-15 km, ám a Kuril-szigetek felett már csupán 11 kilométeres magasságban van. A sztratoszférába jutó anyagok az erős réteghatár miatt jóval tovább a légkörben maradhatnak, mint az időjárási események otthonául szolgáló troposzférában.
Az Earth Observatory beszámolója alapján a kitörési felhőről a Nemzetközi Űrállomás legénysége is igen látványos felvételt készített, a tengert elfedő fehér rétegfelhőzet fölé magasodó, kelet felé terjedő barnás hamufelhő igen kontrasztos. Az időjárási felhőréteg és a kitörési felhő találkozási pontján megfigyelhetjük a hamuoszlop körül a felmagasodó fehér koncentrikus felhőket, szinte magához szívta a légköri párát a felfelé szálló forró oszlop.
A SUOMI NPP felvételén nagy régióba helyezve látjuk a kitörési felhőt, a kép felső részén a zöldes régió már Oroszország kontinentális területe.
FORRÁS: NASA/SUOMI NPP
A Föld légkörét megfigyelő műholdak is megörökítették a kitörést, és nekik köszönhetően azt is tudjuk, hogy a sztratoszférában fújó igen erős szél miatt másnapra a hamufelhő már hatalmas területen oszlott szét, a vulkáni szigettől mintegy 2000 km távolságban látszott, ám ekkor már nem volt látványosan kontrasztos és sűrű.
A kitörés az első, nagy erejű és nagy magasságba jutó robbanást követően, néhány kisebb robbanással lecsendesedett, ezek során mintegy 600 villámot is detektáltak a kitörési felhőben, a robbanások lecsillapodásával ezek is eltűntek. A villámok távérzékelése is egy a számos lehetőség közül, amellyel az ilyen távoli kitöréseket észlelni, követni lehet.
A TERRA műhold felvétele a kitörésről (a kép középvonalán az éles vonal az egymás utáni átrepülések képeinek illesztési vonala)
FORRÁS: NASA/TERRA-MODIS
E vulkán környezetében nincsenek mérőberendezések (a vulkánok veszélyessége ellenére sajnálatosan kevés az, amely megfelelő műszerekkel felszerelt), ezért az ilyen távoli régiók kitörései esetében csak a távérzékelésre, vagyis legnagyobb részben a műholdas mérésekre lehet hagyatkozni. Mivel a vulkáni hamufelhők a légi forgalomra veszélyt jelenthetnek, ezért világszerte folyamatosan figyelemmel kísérik a légkörbe jutó hamu útját. Ezekről a megfigyelésekről az ENSZ polgári repülési szervezete által alapított VAAC (Vulkáni Hamu Megfigyelő Központ) a világot 9 régióra osztva, naponta többször közzé tett jelentésekben számol be, így az aktuális veszélyről a légitársaságok friss információkkal rendelkeznek.
Kommentáld!