„A világ különleges és bonyolult, akárcsak a pók hálója. Ha megérinted egy fonalát, remegése végigfut az összes többi szálon. Mi nemcsak megérintjük a hálót, hanem bele is szakítunk.”

Gerald Durell híressé vált mondatával kezdte beszédét 2019. április 22-én Dr. Lee Durrell, amerikai természettudós, a Durrell Wildlife Conservation Trust tiszteletbeli igazgatója, aki a Jane Goodall Intézet meghívására érkezett 4 napra Magyarországra. Itt tartózkodása alatt nemcsak a korábbi évekről beszélt, de megismerhettük az állatkerteknek azt a megváltozott és egyre fontosabbá váló szerepét is, amit a kihalófélben lévő fajok védelme, szaporítása, valamint a kulcsterületek ökoszisztémájának helyreállítása érdekében töltenek be.

„Azt mondják, ne találkozz az ideáljaiddal, én rátettem egy lapáttal és hozzámentem feleségül az enyémhez.” Lee Durrell nem egyszer mesélte el, hogy a nála 24 évvel idősebb, világszerte híres és elismert zoológus, író, Gerald akkor lett a példaképe, amikor kivette Gerry könyveit Madagaszkáron a könyvtárból, ahol akkoriban a doktoriján dolgozott. Néhány évvel később a férfi az egyetemükre látogatott a lemúrok tenyészprogramja kapcsán, aztán Jersey szigetére hívta a fiatal lányt, hogy ott állítson fel egy hangelemző laboratóriumot.
„Naiv módon nem is gondoltam arra, hogy ez csak egy trükk lehet” – mondja nevetve Lee Durrell. „Ám a szigeten már elég egyértelművé vált, hogy egy párként térünk onnan vissza.”

Lee Durrellnek nagy szerepe volt a Jersey Állatkert világszínvonalra emelésében, társírója volt megannyi könyvnek, férjével beutazták a világot, és ő maga is részt vett az angonoka teknős fajvédelmi programjában, melynek eredményképpen a még 1986-ban kevesebb mint 400 példányt számláló fajt sikerült a kihalás széléről visszahozni Madagaszkáron. Nem csoda, hogy a szigeten élők csak a Teknősök Nagyanyjaként emlegetik a természettudóst.

Gerald és Lee Durell közös szenvedélye összekapcsolta a két a két természetvédő embert. Lee Durrell, férje örökségének továbbvitele és szeretett állatkertjének megőrzése mellett a Durrell Természetvédelmi Alapítvány elnöke, akadémiájukkal, valamint világszerte működő természetvédelmi – és tenyészprogramjaikkal is foglalkozik. Előadásai során beszél a környezetvédelem fontosságáról, a fajok megőrzésének folyamatáról és az állatkerteknek ebben betöltött új szerepéről.

Ahogy Lee magyarázza, Gerald Durrell vágya az volt, hogy többé ne hozzanak létre állatkerteket pusztán szórakoztatási céllal. 1959-ben a ritka fajok számára alapította Jersey parkban ma 120 emlős, madár és hüllő faj él, melyeknek több mint fele veszélyeztetett a vadonban.

„Az állatkerti szakma bolondnak nézte, amiért a kihalófélben lévő állatfajok megmentése érdekében tartott fenn egy állatkertet. Sokuk azonban végül követte az elképzelését. Gerry büszke lenne, ha tudná, hogy utat mutatott másoknak és 60 év elmúltával nemcsak hogy működünk, de forradalmi célokat is kitűztünk magunk elé.” – mondja Lee.

A Jersey Állatkert és ezzel együtt a Durrell Wildlife Conservation Trust ugyanis egy teljesen új koncepciót dolgozott ki a környezet- és állatvédelemre, melynek neve: rewilding, vagyis visszavadítás.

Bolygónk csodálatos sokszínűségének helyreállítása érdekében 5 területre fókuszálnak:

a veszélyeztetett vagy már hiányzó vadon élő állatok megőrzésére és visszatelepítésére; az ökoszisztéma és a természetes folyamatok újraélesztésére;
természet és ember kapcsolatának új alapokra helyezésére;
a növény- és állatvilág értékeinek felelősségteljes bemutatására;
és ami a legfontosabb, a Föld visszavadítására;

A merész és ambiciózus célok megvalósításának befejezését 2025-re, Gerald Durrell 100. születésnapjára tervezik. „Az ökoszisztéma hosszú távú helyreállítása tíz helyre fog koncentrálódni – magyarázza Lee Durell. „Saint Lucia, Madagaszkár ( két helyen), Szumátra, India, Brazília, Jearsey, Nagy Britannia, Mauritius és a Galápagos szigetek. Munkánk során helyi partnerekkel működünk majd együtt.

„A kritikusan veszélyeztetett fajok védelme illetve visszavadítása érdekében mindenütt az adott területnek megfelelő speciális módszereket kell kidolgoznunk. A mi feladatunk az, hogy az újjáépítés vezetőjévé váljunk, ám a munka oroszlánrésze a projektben részt vevő helyi szervezetekre hárul majd. Itt van például a Dél-Nepál és Észak-Indiai között elterülő Terai-Duar szavanna, ami olyan ikonikus, ma már veszélyeztetett fajoknak ad otthont, mint a bengáli tigris, az indiai orrszarvú vagy a törpe vaddisznó. Sajnos itt is, mint a világ legtöbb területén a népességrobbanás, a túlvadászat és a természetes élőhelyek elvesztése következtében a számuk megtizedelődött. A helyi közösségekkel vállvetve most azért harcolunk, hogy az egykori szavannás, füves rész újra életre keljen, és vadvédelmi programjainkkal visszatelepítsük, megőrizzük a megcsappant populációt. Ha Kínának sikerült a pandákat a kihalás széléről visszahozni, a mi terveinkből is valóság lesz. Rövid távon a legfőbb feladatunk sajnos még mindig az ember és állat közötti konfliktusok kezelése, hosszú távon pedig olyan stratégiák kidolgozása, vadmegőrzési technikák kifejlesztése, amelyeket a jövőben más fajokra illetve ökoszisztémákra is alkalmazni tudunk” – hallottuk az előadáson.

Míg a Durrell Wildlife Conservation Trust tevékenysége középpontjában továbbra is a fajvédelem áll, ma már több állatkerttel és vadvédelmi szervezettel egyetemben Lee Durrell is megértette, hogy hosszú távon az egyes fajok kipusztulását csakis úgy lehet megakadályozni, ha azok természetes környezetét is rehabilitálják, így biztosítva azt, hogy van hová visszavadítani a fogságban szaporított egyedeket.

„Kihasználva a terepen szerzett fajgazdálkodási tapasztalatainkat, bízom benne, hogy az ökoszisztéma újra helyreáll, ami a helyiek életminőségét is javítja majd” – mondja  Durrell. „A vadonban és az állatkertben végzett munkánk révén az ember és környezete ismét szoros kapcsolatba kerülhet egymással, a korábbi szimbiózis kialakul, és közösen összefogva segíthetünk környezetünk megóvásában, és abban, hogy a szükséges társadalmi változások révén újra erőre kapjon az élővilág. Gerald mindig az mondta, a világ tele van válaszra váró csodálatos talányokkal. Hogyan nő egy szilvamag nagyságú makk húszméteres fává, amelyen ráadásul ötven különböző állatfaj él. Vagy, hogy hová repülnek télen a madarak? Hogyan úsznak a halak? Milliónyi hasonló kérdés van, és utazás közben választ kapunk jó néhányra. Szóval hegyezzétek a fületeket, tartsátok nyitva a szemeteket, használjátok az orrotokat, nyelveteket, ujjatokat, hogy minden érdekeset és újat lássatok meg, szimatoljatok, ízleljetek és fogjátok is meg!” –  üzeni Lee Durell.