2019. december közepén a Polarstern korábbi legénységét új érkezők váltották fel, ám a munka megszakítás nélkül folytatódik.

Az egy éves út, 2019. december közepéig tartó, első felében a Polarstern a vékonyabb sarki jégben utazott, mostantól a sarki éjszaka leghidegebb és legsötétebb időszakát élik át a frissen érkezettek. Az orosz Kapitan Dranyicin jégtörő Tromsø kikötőjéből hozta az új legénységet és az ellátmányt, bár egy, a Barents-tengeren dúló vihar miatt csak egyhetes késéssel indulhatott el, 10 nap alatt tette meg az utat a jégbe fagyott Polarstern-ig. December 13-án érkezett, néhány nap alatt lezajlott a pakolás, és a legénység cseréje is. Az expedíció első része idején Markus Rex vezette a csapatot, tőle Christian Haas vette át a stafétát december 15-én. A Kapitan Dranyicin december 18-án indult vissza Tromsø-be.

A kutatóhajó jelenleg mintegy 250 km távolságban van az Északi-sarktól, eddig több mint 4300 kilométert tett meg, ebből 720 kilométert október 4-től a jégbe fagyva, azzal együtt sodródva. A sodródás során 1,4 km/h volt a legnagyobb sebesség eddig. Összesen 9 alkalommal láttak jegesmedvét a hajó közelében, számtalanszor azonban az időjárás miatt kellett a jégen dolgozó kutatóknak visszavonulniuk a hajóba.  500 órát dolgoztak a jégen, több mint 5 km utat jelöltek ki rajta, és mintegy 20 TB adatot gyűjtöttek be a tudományos mérések során.
Mik is történtek az elmúlt hetek során?
December 6-án volt eddig a leghidegebb a hajó környezetében, -31,2°C, ami igazán embert próbáló, ráadásul szélhűtéssel együtt már -40°C alatti zimankót érezhettek a kültéren dolgozó szakemberek. Ilyen hidegben a különböző műszerek kezelése különösen nagy kihívást jelent.

Távérzékeléssel folyamatosan mérik a jég, és a rajta lévő hóréteg vastagságát, ehhez hordozható mérőműszer is rendelkezésre áll. A nem túl kicsiny, szánra szerelt műszer nagyobb távolságban is elvégzik e méréseket – az eredmények pedig összevethetőek a műholdas érzékeléssel kinyert adatokkal, s így a műholdas mérések pontosabbá tehetőek a felszíni mérés segítségével.

Rendszeresen vizsgálják a jég alatti életet is, a felső 300-600 méteres vízmélységben. Ahhoz, hogy a sarkvidéki táplálkozási lánc egyes részleteit megismerjék, alapvetően fontos tudni, vajon mennyi, és mekkora hal lakja a sarki tengerek ezen részét. Ehhez több módszert is használnak: a klasszikus hálós gyűjtésen túl szonárral igyekeznek detektálni a halak jelenlétét, 325 méteres mélységbe engedhető víz alatti kamerát használnak, illetve a vízmintákban DNS-nyomokat keresnek, amelyekből következtetni lehet a jelen lévő fajokra.

Novemberben egy igen heves, 100 km/h sebességet elérő széllel járó vihar csapott le a hajó környezetére, és számos külső kutatóbázist több száz méterrel elsodort, elszaggatta az elektromos kábeleket, így a vihart követően sok plusz munkára volt szükség. Azonban ez a vihar különleges lehetőséget is jelentett egyúttal, mivel soha eddig nem volt alkalom méréseket végezni ilyen időjárási helyzetben ennyire közel a sarkhoz.

A tenger-jég-légkör közti gázcserét is mérik, ez talán furán hangzik, de a természetes jég mikrorepedései, pórusai utat engednek a tenger és a légkör közt áramló gázoknak. Ez ugyan igen csekély mennyiségű, de megfelelően érzékeny műszerrel mérhető. A módszer pedig a következő: a jég meghatározott felületét légmentesen letakarják, majd egy kis „kéményt” szerelnek a takaróba, amelybe gázmérő kerül. A kéményen át kiszivattyúzott levegő gázösszetétele árulkodik arról, ami a jégen átáramlott.

Nemcsak a felszínt, hanem a felette lévő levegőt is vizsgálják, ehhez a hajón egy lézer alapú távérzékelő, egy LIDAR, áll rendelkezésre, amelyet jó 20 km magasságig tudnak használni, így az ebben a légrétegben előforduló különböző aeroszolokat lehet vele megmérni. Az aeroszoloknak a felhőképződésben is fontos szerepük van, így a sarkvidék által elnyelt és visszavert napsugárzást is befolyásolják, viszont elég keveset tudunk róluk e régióban.

Persze nem minden a munka! Advent első vasárnapját aprósüteménnyel, diófélékkel, aszalt gyümölcsökkel ünnepelték a hajón, az ünnepi díszbe öltözött étkezdében. Minden csütörtökön „matrózvasárnap” van, ezen a napon ugyanis délutánonként mindig van valamilyen sütemény is. Minden ételt a hajó szakácsai, pékjei helyben készítenek, naponta sül friss kenyér és péksütemény a legénységnek, így a konyhán minden nap kora hajnalban elkezdődik a készülődés. A karácsonyi ünnepet német szokás szerint szenteste tartották, ekkor a hajó kapitánya, Stefan Schwarze tartott ünnepi beszédet, amelynek része volt, hogy felolvasott Nansen útinaplójából, amelyben a norvég kutató a 126 évvel ezelőtt, első sarki karácsonyukról írt. A hajón még a Mikulás is tett egy látogatást és megajándékozta a kiszolgáló és műszaki személyzetet.

Az expedíció második szakasza során lesznek a legnagyobb hidegek, a legerősebb szelek, és valószínűleg ekkor kerül a Polarstern a legközelebb az Északi-sarkhoz is.