Évgyűrűk, meteorológiai mérések és számítógépes modellek segítségével elemezték az aszályos és csapadékos területek alakulását amerikai kutatók. A számításaik alapján már 1900-tól látszik az adatokon, hogy befolyásolta a tevékenységünk a klíma ezen összetevőit is.

A klímaváltozás hatása régiónként más és más, ám például a száraz területek szárazabbá, a csapadékosabbak még csapadékosabbá válhatnak, egyes helyszínekre ez még fokozottabban igaz. Egy amerikai kutatócsoport, a Columbia Egyetem és a NASA szakembereivel, azt térképezte fel, hogy a vízháztartás szempontjából miként változott a 20. század során a klímánk, a kutatásuk eredményét a Nature közölte. A vizsgálatokhoz hosszú távú mérések, megfigyelések adatait és számítógépes modellezést is felhasználtak. Nem pusztán a csapadékmennyiség adataival, hanem a talajnedvességgel is számoltak, ez ugyanis jobban jelzi azt, hogy valahol aszály vagy csapadékbőség van-e, illetve a mező- és erdőgazdaság szempontjából is lényegesebb adat. A talaj víztartalma a csapadékon túl a hőmérséklet, a szélviszonyok, helyi földrajzi adottságok miatt is változik, így komplexebb képet ad, mint pusztán a csapadékadatok összessége.

Fák évgyűrűiből visszamenőleg tudtak adatokat kinyerni az ipari forradalom előtti 600-900 évről, ezekből meg lehetett állapítani, hogy az adott helyen milyen volt, az emberi hatások érvényesülése előtt az „átlagos” klíma, s feltárultak a természetes változékonyság trendjei. A 20. századi mérésekkel, s ahol ez hiányos volt, az évgyűrűkkel össze lehetett aztán vetni ezeket az adatokat, kiderült azok az aszályos helyszínek és időszakok, amelyeket az éves-évtizedes, normál változékonyságon túl tapasztalhattunk. A mért adatokat a számítógépes modellek adta eredményekkel is összehasonlították, s ezzel igazolódott, hogy a modellek jól jelzik a változásokat. Az aszályok és csapadékos időszakok térképi megjelenítésével az időbeli változásokat videón is elkészítették a kutatók, 1400-2005 közti évekre vonatkozóan. A barna-sárga a szárazságot jelzi, a türkiz pedig a csapadékos időt. A felvétel 1900-tól kezdve lelassítva látható, így a 20. századi változásokat jobban megfigyelhetjük.

Az adatok szerint 1900-1949 közt volt a változások első szakasza, amikor nagyobb, regionális átalakulást lehetett mérni, szárazabbá vált ekkor Ausztrália, Közép-Amerika, az USA központi régiója, Európa, a Mediterráneum, Oroszország nyugati területe és Délkelet-Ázsia. Nedvesebbé vált Közép-Ázsia. Nyugat-Kína, Indonézia, India, és Kanada központi régiója. 1950-1975 közt újabb átalakulás zajlott, a korábbi 50 év egységes változásai helyett összevissza felbukkanó változások következtek, kiszámíthatatlanabbá váltak a viszonyok, a kutatók úgy vélik, az ekkor még szabályozatlan ipari légszennyezés hatása miatt (az ipari légszennyezés miatt helyi viszonylatban a csapadékképződés is átalakul, s egyes helyeken ez magának a klímaváltozásnak a hatásait is nehezen észrevehetővé tette). Az 1970-es évektől egyre több helyen bevezetett légszennyezési szabályozások következtében kb. 1981-től ismét észlelni lehetett a század első felének trendjeit, ha nem is annyira szembeszökően, mint abban az 50 évben. Mindemellett a hőmérséklet emelkedése töretlen volt.

A modellek előrejelzése alapján tovább fokozódik majd az aszály az érintett helyeken – így Európában is, főként a déli területein, de mi sem maradunk ki belőle. A Mediterráneum különösen rossz helyzetbe kerül, nemcsak kevesebb csapadékot kapnak majd, hanem a felmelegedés is jobban érinti őket, így a párolgás is erősebb hatású lesz ott.

Ahol nő a csapadék, nem biztos, hogy ennek örülni kell. Például az indiai szubkontinensen ez egyenlő lesz a nagyobb árvizekkel is, gyakrabban jön majd viharok formájában a csapadék (mint pl. a Fani nevű ciklon, amely 2019 május elején sújtott le a régióra).

Az évgyűrűket összehasonlításként bevonó vizsgálat egyúttal arra is bizonyítékot adott, hogy a klímamodellek jól működnek, mivel a visszamenőleges trendeket is a valós adatoknak megfelelően mutatták ki a segítségükkel.