Elöntött terület Zagyvarékas határában (Jász-Nagykun-Szolnok megye).
Magyarországon az első átfogó folyószabályozási munkálatok a 18.
században indultak el. A védelmi rendszerek az 1900-as évektől váltak
biztonságossá: korábban előfordult, hogy a városi árvizek százával
szedték áldozataikat. Miskolcon, 1878-ban például, 277 emberéletet
követelt az áradás, rá egy évre pedig, az árvíz szinte teljesen
elpusztította Szegedet.
A katasztrófa során százötvenegyen haltak meg.
Hasonló tragédiák ma már aligha fordulhatnának elő, a települések és a
termőföldek védelmét azonban, az elmúlt évszázadban egyre inkább
megnehezítette az árvízszintek folyamatos emelkedése. A korszerű gátak
megóvták ugyan a nagyobb településeket, 1970 májusa és júliusa között a
Tiszán levonuló, az évszázad árvizének nevezett, árhullám így is 300
négyzetkilométert öntött el Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ami miatt
96 ezer embert kellett kitelepíteni.
A román határhoz közeli Nagygéc
községbe például az áradás után a lakosok közül alig páran költöztek
vissza - a település önállóságát később meg is szüntették.
A szélsőséges időjárási viszonyok miatt az utóbbi években egyre
sűrűbben kell komoly vízkárokkal számolni, míg régen nagyobb árvizek 5-6
évente jelentkeztek, addig az elmúlt évtizedben már alig akadt olyan
esztendő, amikor a folyóinkon nem vonult le egy-egy nagyobb árhullám.
Jász-Nagykun-Szolnok megyében szivattyúkkal emelik át a vizet.
Az olvadást követő árvíz és belvíz az idén sem kerülte el hazánkat.
Mivel az elmúlt napokban már nem hullott jelentős mennyiségű csapadék,
az ár egyre inkább visszavonul.
A Felső-Tisza-vidék folyóin megindult az
apadás, a Tisza Tokajnál április 17-én 758 centiméter magas volt, így
továbbra is másodfokú a készültség a folyó bal partján, Tiszafüred és
Rakamaz között.
A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság területén 12
belvízvédelmi szakaszból négyen továbbra is harmadfokú, a maradék
nyolcon pedig másodfokú a belvízvédelmi készültség.
Írta: Devecsai János
Fényképezte: H. Szabó Sándor/ORFK
Kommentáld!