Szeptember 20-án kelt útra a kutatóhajó az egyéves küldetésére, amelynek során az északi sarkvidék jegében sodródva végeznek kutatómunkát a fedélzetén dolgozó szakemberek. Mi történt a hajó indulása óta?

A hajó pontosan 500 évvel azután indult el Norvégiából, hogy Magellán megkezdte a Föld körüli útját.  Már a kutatóút második éjszakáján sarki fény köszöntötte a fedélzeten lévőket, a későbbiek során már túl északra lesz a hajó a sarki fény övezetétől, így külön örömet szerzett a jelenség a kutatóknak.
Az ötödik napon már háromezer kilométeres út állt a Polarstern mögött, s közel kerültek a tengeri jég borította területhez. Ennek köszönhetően megkezdhették a jég megfigyelését is, keresve az alkalmas területet, ahol majd a hajó befagyhat. Ehhez az orosz Akademik Fjodorov jégtörővel is randevúztak, az orosz hajóval érkezett az az MI-8-as helikopter, amely a megfelelő jég megkeresésében kulcsfontosságú feladatot kapott. Az orosz hajó a Polarsterntől kissé távolabbra úszva vizsgálta a jég helyzetét.

Elkezdték a mérőműszerekkel felszerelt bóják kihelyezését is, minden nap végeznek meteorológiai ballonos méréseket, és jégvastagság mérést. 2019. október 2-án a Polarstern és az Akademik Fjodorov „leparkoltak” egymás mellett, s az egyik hajóról a másikra, egy daru segítségével embereket tudtak átrakodni, így létrejöhetett egy személyes szakmai megbeszélés is.

Október 4-én délelőtt (már 3493 km úttal a háta mögött) a Polarstern -7,9 °C léghőmérséklet és élénk szél mellett hajózott, majd a délután során bejelentették, hogy sikerült elérni a kívánt minőségű és vastagságú jéggel borított területet A megtalálásban a helikopteres felderítés mellett műholdfelvételek és mérések, valamint a hajóról induló kutatók helyszíni jégmérései és vizsgálatai is segítették az expedíciót. Szeptember 28-án pillantották meg először az optimálisnak tűnő jégmezőt, amelyet aztán alaposan felmértek, s összehasonlították a további lehetséges helyszínekkel.

A jégmező legstabilabb, igen régi jégből álló magja több méter vastag, ezt a kutatók Erődnek nevezték el, ehhez van egyelőre lazán hozzáfagyva a 60-150 cm vastag frissebb jég, s az egyes táblák közt kb. 30 cm vastag új, még kásás jégből álló régiók vannak. Mivel csupán a műholdfelvételek alapján nem lehetett eldönteni, hogy valóban alkalmas-e ez a jégmező az expedíció céljaira, számos helikopteres mérést és azután több napon és éjszakán át tartó helyszíni vizsgálatot is végeztek a végső döntés előtt. A legutolsó manőver a jégmező felett átrepülő helikopterről lelógatott lézeres eszközzel való mérés volt, és így tudtak 3 dimenziós modellt készíteni a jégmezőről.

Markus Rex expedícióvezető elmondta, hogy a különösen meleg sarkvidéki nyár után a jég nem igazán nagy kiterjedésű, így igen szerencsés, hogy már most elérték a megfelelő vastagságú és a kísérlethez elég nagy területűt. 16 úszó jégmezőt vizsgáltak át tüzetesen, és így választották ki, melyik lesz egy éven át a hajó otthona. Egy-egy ilyen jégmező ilyenkor még számtalan kisebb jégtáblából áll, amelyek lazán összefagyott állapotban együtt mozognak, majd a hidegebb idő beköszöntével teljesen összefagynak. A Polarstern otthona lesz, egy éven át a 2,5 x 3,5 km nagyságú a jégtábla, ami jelenleg napi 10 kilométert sodródik, pillanatnyi helyzete az északi szélesség 85. fokán és a keleti hosszúság 137. fokán van. Még a most beinduló őszi viharszezonon túl kell esnie a jégmezőnek, és ezt követően derülhet majd ki, hogy jó volt-e a választás, ugyanis ezek a viharok feldarabolhatják a nagy kiterjedésű jégtáblákat, alkalmatlanná téve a tervezett munkákra. „Ám mi minden eshetőségre felkészültünk” – jegyezte meg az expedícióvezető.

A Polarstern kutatóinak helyzetét nehezíteni fogja, hogy már nem kel fel többé a nap a helyszínen, bár a déli órákban még a horizont közelében lesz egy ideig, és ekkor szürkületi fényviszonyokban tudnak dolgozni, de a nap legnagyobb részében már sötét van.