Számolja ki Ön is az ökológiai lábnyomát!
Egy átlagos magyar állampolgár ellátásához 2003-ban
3, 5 hektárnyi földterületre volt szükség, kétszer annyira, mint amennyi
a Föld biológiai kapacitásának egyenlő elosztása esetén jutna. Ha az
egész Föld lakossága úgy élne, mint a magyar lakosság, két földgolyóra
lenne szükség az emberiség kiszolgálásához.
Magyarországon az egy főre eső biológiai
kapacitás csak 2 hektár, azaz fejenként másfél hektárral több területet
veszünk igénybe, mint amennyit az ország területe lehetővé tenne.
Egyszóval elmondhatjuk, hogy bizony nagylábon élünk.
Habár az
elmúlt 30 év során az ország lakosainak ökológiai lábnyoma 5%-al
csökkent (javult), míg az ország biológiai kapacitása 22%-al csökkent,
azaz romlott. Tehát csökkent a terhelésünk, ugyanakkor jóval nagyobb
arányban csökkent az ország eltartóképessége.
Mit jelent az ökológiai lábnyom?
Az
ökológiai lábnyom fogalmát egy kanadai ökológus, William Rees alkotta
meg a hetvenes években, majd a ’90-es évek első felében Mathis
Wackernagel-el közösen fejlesztette tovább A fogalom egy hektárban
megadott értéket takar, melynek számítása során számba veszik egy adott
embercsoport tevékenysége során felhasznált, illetve leadott energiát és
anyagokat. A számítást elvégezve arra derül fény, hogy hány hektár föld
és vízfelületre van szükség az adott folyamatok fenntartásához.
Bármely
régió gazdaságának – például a Föld egészének, vagy egy-egy országnak -
kiszámítható az ökológiai lábnyoma, ezen túlmenően egyének, vállalatok,
vagy akár nagy sportesemények környezeti hatását is fel lehet
térképezni a módszerrel. A kereskedelemnek köszönhetően az emberek a
Föld számos különböző területéről származó javakat és szolgáltatásokat
fogyasztanak, a lábnyomuk tehát ezen területek összessége, függetlenül a
konkrét földrajzi elhelyezkedéstől.
Az ökológiai lábnyomhoz
kapcsolódik a biológiai kapacitás fogalma, ami azt takarja, hogy hány
hektár biológiailag produktív terület – szántóföld, legelő, erdő és
halászterület - áll rendelkezésre a Földön, vagy az adott országban,
térségben.
Hogyan számítják az ökológiai lábnyomot?
Egy
ország ökológiai lábnyomát a népességének mérete, egy átlagos lakójának
fogyasztása, illetve a fogyasztott javak és szolgáltatások
előállításának erőforrás-igénye határozza meg. Az emberi szükségeteket a
következő kategóriákba sorolják be: élelmiszer, lakás, közlekedés és
szállítás, fogyasztási javak, illetve szolgáltatások. Minden
szükségletre megnézik, hogy a különböző típusú területekből hány
hektárra van szükség a kielégítéséhez.
A következő terület-típusokat különböztetik meg:
szántók (élelmet, állati takarmányt, rostanyagot és olajt biztosítanak),
legelők (a legelő állatok húsát, bőrét, gyapját és tejét használja fel az ember),
halászterületek (innen származnak az asztalunkra kerülő halak és tengeri állatok),
erdők (fát, farostot, papíralapanyagot és tűzifát biztosítanak),
szénnyelő
földterület, pl. erdő (a felhasznált fosszilis tüzelőanyag - szén,
földgáz és olaj- elégetése során kibocsátott szén-dioxid megkötéséhez
szükséges),
a nukleáris energia egyenértéke (azon terület,
amely ugyanennyi energia fosszilis tüzelőanyagok elégetésével történő
megtermelése során kibocsátott szén-dioxid megkötéséhez szükséges),
beépített földfelszín, amelyet az infrastruktúra foglal el (utak, házak, vízierőművek stb.).
Túllövés
A
hagyományos felfogás szerint a környezet, illetve az emberi társadalom
és gazdaság ugyan kapcsolatban van egymással, de egymás mellett létező
két rendszert alkot. Az ökológiai lábnyom-számítások, és egy új
tudományos irányzat, az ökológiai közgazdaságtan alaptétele szerint
viszont az emberi tevékenységek összessége a földi környezet egy
alrendszerét képezi. Ebből következik, hogy a gazdaság méretét nem lehet
a végtelenségig növelni, mert előbb-utóbb a növekedés a környezet
korlátaiba ütközik.
Az emberiség létszámának növekedésével az egy
főre jutó produktív földterület a század eleji öt hektárról 2003-ra 1, 8
hektárra csökkent. Az egy emberre jutó átlagos ökológiai lábnyom
viszont 2, 2 hektárra növekedett, ami 0, 4 hektárral meghaladta a
rendelkezésre álló tényleges földterületet.
Az 1980-as évek vége óta
egyfajta „túllövést” produkál az emberiség, mivel nagyobb az ökológiai
lábnyoma, mint a Föld biológiai kapacitása. 2003-ban már 25% volt ez a
különbség.
Tehát olyan ütemben használjuk a természet
erőforrásait, amivel a természet regenerálódó képessége nem képes lépést
tartani, így most már a természet által felhalmozott tőkét éljük fel. A
természetre nehezedő növekvő nyomás az élőhelyek pusztulásához,
leromlásához vezet, és a biológiai sokféleség vissza nem fordítható
pusztítását eredményezi. Mindez az élőlények sokaságának és magának az
emberiségnek a jövőjét, jólétét egyaránt veszélyezteti.
A növekvő
ökológiai lábnyom különböző komponensei eltérő mértékben változnak.
Leggyorsabban a fosszilis tüzelőanyagok szén-dioxid kibocsátása
növekszik: 1961 és 2003 között több, mint kilencszeresére nőtt az
értéke.
120-szoros különbség a leggazdagabbak és a legszegényebbek között
2003-ban
a Föld országai közül az Egyesült Arab Emírségekben volt a legnagyobb,
majdnem 12 ha az egy lakosra jutó ökológiai lábnyom. Ha mindenki úgy
élne, mint ezen ország lakói, több mint 5 Földre lenne szükség a
fogyasztásuk biztosítására.
Az „élbolyban” az Amerikai Egyesült
Államok következik 9, 6 hektárral, nyomában harmadikként Finnországot
találjuk (7, 6 ha). A három legkisebb lábnyomú ország Banglades (0, 5
ha), Szomália (0, 4 ha) és Afganisztán (0, 1 ha).
A legkisebb és legnagyobb lábnyomú országok között majdnem 120-szoros különbség van!
Azt,
hogy a gazdagok jóval többet fogyasztanak és szennyeznek, mint a
szegények, jól mutatja, hogy a nagy jövedelmű országok egy-egy lakosának
lábnyoma átlagosan nyolcszor akkora, mint a kis jövedelműeké.
A
különbség növekvő tendenciát mutat: míg a gazdag országok lakosainak
lábnyoma 1961 és 2003 között több, mint kétszeresére nőtt, addig a
szegényeké csak kismértékben növekedett. A legnagyobb különbséget a
szegények és gazdagok energia-lábnyoma mutatja. Ennek egyik oka, hogy az
ember csak véges mennyiségű élelmiszert tud elfogyasztani, az
energiafogyasztást viszont főként a fogyasztó fizetőképessége limitálja.
Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, 2050-ben az emberiség
kétszer akkora ütemben fogja fogyasztani a Föld erőforrásait, mint ahogy
azok újratermelődnek. Ez a túllövés nem csak a biológiai sokféleséget
veszélyezteti, hanem károsítja az ökológiai rendszereket, és ezáltal
azon funkciók is csorbát szenvednek, amelyek erőforrásokat és
szolgáltatásokat biztosítanak az emberiségnek.
A lábnyom-számításokat a 2003-ban alakult, amerikai központú Globális Lábnyom Hálózat (Global Footprint Network)
végzi. 152 ország adatait dolgozták föl, 1961-től a jelenig. Egy
nemzetközi hálózatot építettek ki, melyben öt kontinensen 75
partnerszervezettel dolgoznak közösen.
Ön is kiszámolhatja az ökológiai lábnyomát >>
Forrás:Greenfo
Kommentáld!