Föld
Tekintélyes fekete lyuk uralja az Orion-köd központját
Tekintélyes fekete lyuk uralja az Orion-köd
központját – e felfedezés végre magyarázatot ad arra, hogy milyen erő
tartja egyben a Trapéz-csillaghalmaz szabálytalan, gyorsan forgó
„egyedeit”.
Fotó: ESA
Az Orion-köd (M42-M43, NGC 1976) két fényes csillagközi gázfelhő az
Orion csillagképben, nagyon közel egymáshoz, részben egybefolyva.
A
felhő mélyén új csillagok születnek az összesűrűsödő gázból, látható egy
fiatal csillagokból álló halmaz is: a Trapéz. Az 1–2 millió éve alakult
csillaghalmaz meglehetősen szokatlan tulajdonságokkal rendelkezik.
Tagjai olyan sebesen forognak, mintha szerteszét akarnának repülni. A
halmazban „felülreprezentáltak” az alacsony tömegű csillagok, a néhány
„nehézsúlyú” csillag pedig különösen gyorsan forog – olvasható a
PhysOrg tudományos hírportálon, amely egy nemzetközi kutatócsoport által
a The Astrophysical Journal legújabb számában közölt tanulmányt
ismerteti.
„Ezek a tulajdonságok megdöbbentették a csillagászokat, hiszen
sehogyan sem illeszkedtek a csillagok képződésével és eloszlásával
kapcsolatos elméletekbe” – hangsúlyozta Holger Baumgardt, a Queenslandi
Egyetem asztrofizikusa, a tanulmány társszerzője.
Fotó: NASA/Hubble Space Telescope
A kutatócsoport megalkotta az Orion-köd halmazának komputeres
modelljét, a sűrű intersztelláris gázfelhőt, amelyben „helyes” arányban
voltak alacsony és nagytömegű csillagok, ezután kiszámították a
rendszert alkotó napok mozgását. A modell tanúsága szerint, ahogy a gáz
kifelé áramlott a halmazból, ki lettek „golyózva” a legmasszívabb
csillagok, míg mások a középpont felé lökődtek, ahol összeütköztek a
centrumban lakozó napokkal.
Egy bizonyos ponton a masszív csillagok
instabillá váltak és belezuhantak a fekete lyukba, amelynek tömege a
Napunk kétszázszorosa. A fekete lyuk gravitációs ereje tartja egyben a
halmaz csillagait.
„Egy ilyen masszív fekete lyuk a ’közelben’ fantasztikus
lehetőségeket biztosít e rejtélyes objektumok intenzív kutatására” –
emelte ki Pavel Kroupa, a Bonni Egyetem professzora, a tanulmány
társszerzője.
Forrás: MTI / PhysOrg
Kommentáld!