Föld
A képen látható csillaghalmaz az ókor óta ismert
az emberiség előtt.
Szabad szemmel is észlelhető feltűnő formája miatt a
bibliai Jób könyvében, Homérosz írásaiban és más ősi művekben is
megjelenik ez a gyönyörű égi ékszercsoport.
A különböző kultúrák mind-mind saját nevet adtak
az objektumnak. A görögök Plejádokként ismerték, a japán kultúrában
Subaruként jelenik meg (az autómárkaként is ismert), a maorik
Matarikinek, a perzsák Parveennek nevezték. Mi magyarok Fiastyúkként
ismerjük.
A fő csillagai a görög mondakörből származnak:
Atlas és
Pleione a szülők, Celaeno, Electra, Taygeta, Maia, Asterope, Merope és
Alcyone pedig a hét nővérként található meg a csoportban.
A Bika csillagképben található, becslések szerint nagyjából 115
millió éves nyílthalmaz, nem sokkal kevesebb, mint 400 fényévre
található Napunktól. Katalógusszáma a Messier féle besorolásban M45.
Szabad szemmel általában 7-10 csillagot tudnak külön azonosítani a jó
szemű megfigyelők. Egy egyszerű binokulárral a csoport sok-sok csillagra
bomlik. A fényképfelvételeken pedig látszik, hogy a teljes csillagmező
több mint 500 tagból áll, és körülbelül négy teleholdnyi területet
foglal el az égbolton.
Ezen a fotón a köd tágabb átfogásban látható, így felsejlenek a
központi fényes régiót körülölelő egyéb ködösségek is. A legtöbb esetben
a halmazokat az a gázfelhő veszi körül, amelynek anyagából a csillagok
létrejöttek, a Plejádok esetében azonban, nem ez a helyzet. Ennél az
objektumcsoportnál a csillagközi porfelhő egyszerűen csak keresztülhalad
a halmazon. Miután eltávolodik a Fiastyúktól, megszűnik interakcióba
lépni vele, folytatva útját az űr sötétjében és számunkra ismét
láthatatlan lesz.
A Fiastyúk úgynevezett "mozgási halmaz". A látható mozgása ugyan
nagyon lassú - évtizedes távlatban is csak töredék ívmásodpercnyi -, azt
tudjuk, hogy a csoporthoz tartozó csillagok mind egy irányba sodródnak:
tőlünk nézve az Orion csillagkép északi része felé. Haladásukban egyben
távolodnak a Napunktól, ezért lehet, hogy mozgásuk látszólagos iránya
összetartó.
A fényképet 2012. november és december első három hetében
készítettem. 15 órányi felvétel bizonyult arra elegendőnek, hogy a külső
tartomány megmutassa magát. A végső kép 90 x 7 perc ISO 800, illetve 85
x 3,5 perc ISO 1600 kockából áll.
A nyers képeket csillagászati
fényképezésre készült célszoftverrel egyesítettem. A helyszín most is a
Budapest melletti Piliscsév volt. A felszerelés: SkyWatcher Equinox
8cm-es lencsés távcső 400 mm-re csökkentett fókusszal, SkyWatcher NEQ-6
mechanikán Lacerta MGEN autoguiderrel vezetve. A fényképezőgép egy
átalakított Canon EOS 600D volt.
Írta és fényképezte: Fényes Lóránd/ pleiade
Kommentáld!