NAGYÍTÁS

A kép Tenerife szigetén készült 2200 méteres magasságban a Roques de Garcia sziklaformáció felett kelő Tejútról Canon 5D Mk2 vázzal és Canon 16-35-ös objektívvel, egyetlen expozícióval.
Fotó: Ladányi Tamás

Az elmúlt években mind a képrögzítés, mind a képfeldolgozás területén újabb és újabb eszközökkel és szoftverekkel ismerkedhettünk meg, melyek nagymértékben szolgálják a csillagászati fotózást. A fejlődés mellett a fotográfia klasszikus értékeit is tiszteletben kell tartanunk. Néhány példán keresztül vegyük sorra a pozitív és negatív momentumokat a jelen asztrofotós trendjeiből.

Elismert fotós szervezetek és médiumok (például The World At Night, naturArt, National Geographic) a természetben végzett alkotó munkát ismerik el értékként, méltányolva a fotográfus kvalitását. A modern képfeldolgozás technikáját ismerni kell ugyan, de az ég alatti tevékenységet legfeljebb csak kiegészítheti, de semmiképp sem helyettesítheti az utólagos számítógépes tevékenység.

A modern kameravázak már kiváló minőségben képesek nagy érzékenységgel fotózni; töretlennek tűnik a szenzorok fejlődése az egyre magasabb ISO értékek alkalmazása terén. Kisebb lépésekben ugyan, de az optikák, távcsövek képalkotásában is folyamatos a javulás, így, amennyiben az általunk választott helyszín asztroklímája megfelelő, hosszú záridővel kitűnő, részletekben gazdag felvételt készíthetünk.

Egy aktuális égképet ábrázoló asztrotájkép esetében úgy elegáns, ha a képet az ég alatt egyetlen felvétellel tudjuk megvalósítani. Etikailag elfogadhatatlan – amire az internet útvesztőjében számtalan példát láthatunk – ha a kép montázs eredménye, azaz külön készül egy felvétel a tájról, külön az égről, majd utólag összemontírozzák őket, esetleg külső képelemet bemásolnak. Ezeket a képeket legfeljebb digitális grafikaként értelmezhetjük.

Sarkalatos pont a színbeállítások kérdése is. A Tejút egyes részei fehéres, sárgás, barnás, de semmiképp nem élénk kék árnyalatúak, míg a csillagok a saját színképtípusuknak megfelelő színűnek. Erről megfelelő fehéregyensúllyal, színbeállításokkal, szűrők alkalmazásával gondoskodhatunk. A laikus közönséget könnyű megtéveszteni, viszont a szakértő szem számára esztétikailag kifogásolhatóak a túlszaturált, túlkontrasztosított, természetellenes felvételek.

Az asztrofotózás magasiskoláját jelenti két népszerű irányzat, az asztrotájkép és a mély-ég ötvözése, amely modifikált tükörreflexes géppel valósítható meg. A szenzor spektrális érzékenységének kiterjesztésével láttathatjuk a láthatatlant is, azaz a diffúz ködök vöröses árnyalatait egy tájkép keretein belül.

A fotót Babak Tafreshi iráni asztrofotós, a TWAN vezetője készítette Chilében, 2635 méteres magasságban a Paranal Obszervatórium 8 méteres távcsövei felett kelő déli Tejút objektumairól a Dél Keresztjével, a Carina-köddel és a Nagy Magellán-felhővel. A modifikált Canon 5D vázzal, egyetlen expozícióval megjeleníthető volt a ködösség vöröses dominanciája, ami mellett, szűrő alkalmazásával, jól kiemelkednek a csillagok színei is.

Fotó: Babak Tafreshi

Az asztrofotózásra átalakított tükörreflexes fényképezőgépek használatának fő színtere a mély-ég fotográfia, ahol a már említett vöröses színek mellett a H-alfa spektrum érzékelése is kiemelt szerepet kap.

A kép a már említett Carina-ködről a Namíbiában a Khomas-felföldön készült, fényszennyezéstől távoli helyen, tökéletes légköri kondícióknál. A 200 mm átmérőjű 800 mm fókuszú távcsőre szerelt Canon 600D vázzal 48 darab 2 perces expozíció született, melyek összesítésével állt össze a végeredmény. A mély-ég fotográfiában bevált módszer az ég alatt készült képek szoftveres illesztése és átlagolása a jobb jel/zaj viszony elérése céljából.

Fotó: Fényes Lóránd

A fotografikus munkát devalválja, ha a kép nem teljesen az ég alatt készül, hanem egyes részleteket utólagos képfeldolgozással belemásolnak. Sőt, ezt a technikát a már említett fotós szervezetek egyenesen megtiltják. Nyilván gyors sikert lehet így elérni: könnyen megtakarítható a felszerelés ára és az ég alatt töltött idő, de etikai oldalról nézve ez - sportnyelven szólva –a „doppingoláshoz” hasonlítható.

A világ kedvező csillagászati adottságú pontjain (Ausztrália, Új-Mexikó, Kanári-szigetek stb.) elhelyezett robottávcsöveket az interneten keresztül ma már bárki működtetheti, és a képeket saját magának lementheti. A bevezetőben is említett szempontok szerint a robottávcsöves képeket fotografikus szempontból nem méltányolhatjuk, mivel mind az egyén szakmai kvalitása, mind a természet, mind a fotózás hiányzik belőle: csak és kizárólag labormunkát jelent. Hatékonysága miatt viszont az égitestek látványának dokumentálására kitűnő eszköz.

Írta: Ladányi Tamás – www.astrophoto.hu