A gyémántok olyan helyszíneken kerülnek bányászható közelségbe, ahol az ősi földkéreg az uralkodó, ilyen a dél-afrikai Kaapvaal-ősmasszívum területe is, ahol a világ legismertebb gyémántbányái találhatóak. A gyémántok 150-250 km mélységben, a földköpenyben alakultak ki, mintegy 1-3,5 milliárd éve, s ezt követően a mélyből induló vulkanikus folyamatok révén kerültek a földkéregbe.
A kanadai Albertai Egyetem doktorandusz hallgatója, Nicole Meyer dél-afrikai gyémántokon keresztül vizsgálja a földköpenyt. A gyémántok zárványai, amelyek az ékszerészetben hibának számítanak, a geokémia számára valódi kincsek, ugyanis segítségükkel lehet a gyémántok keletkezési körülményeit, így a fúrásokkal elérhetetlen mélységű földköpeny viszonyait feltárni. A most vizsgált gyémánt, amelyben a különleges ásványt megtalálta a fiatal kutató, mintegy 170 km mélységben, 1190 °C hőmérséklet mellett alakult ki.
A felfedezett, sötétzöld színű ásvány mindössze 0,1 mm átmérőjű szemcse, és a perovszkit családba tartozik, kémiai összetételét és kristályszerkezetét röntgendiffrakciós és spektroszkópos vizsgálattal állapította meg a kutatócsoport. A kristályban jelentős mennyiségben van nióbium, kálium, és olyan ritkaföldfémek, mint a lantán vagy a cérium, ezekből úgy vélik, az ásvány különleges körülmények közt alakulhatott ki, mivel a köpeny anyagát legfőképp vas és magnézium uralja. A gyémántok keletkezési folyamatai során szerepet játszó széntartalmú folyadékok a földköpenybe bemélyülő ősi kéregdarabok sorsáról is vallanak.
Az ásványt a modern geokémia atyjaként ismert Victor Moritz Goldschmidt után goldschmidtitnek nevezték el. Meyer hangsúlyozta, hogy egy ásvány felfedezése nem személyes dicsőség, hanem komoly csapatmunka, témavezetőjén kívül az USA-béli Northwestern Egyetem krisztallográfus és ásványtani szakértői is részt vettek a kristály tulajdonságainak feltárásában.
A felfedezésről az American Mineralogist szakfolyóiratban számoltak be a kutatók.
Kommentáld!