Aszálynak alapvetően a csapadék hiányát tartjuk, azonban egy újonnan elvégzett elemzés szerint az időjárási tényezőkön túl a talaj és légkör kölcsönhatásának is hatalmas szerepe van a tartós szárazság kialakulásában. Az aszályok nemcsak az élelmiszer-termelés biztonságát veszélyeztetik, hanem a növényzet szénmegkötő képességét is csökkentik.
A különféle klímajelenségek sokaságáról tudjuk, hogy egymással összefüggő visszacsatolási rendszerekben lépnek fel, amelyek sok esetben öngerjesztő folyamatot eredményeznek. Egy nemzetközi kutatócsoport az aszályok jobb előrejelzéséhez végzett kutatást, arra voltak kíváncsiak, hogy a hőhullámok, a csapadékhiány, és a talaj, a növényzet nedvessége, párolgása miként függnek össze. A kutatásukról az Annals of the New York Academy of Sciencesfolyóiratban számoltak be.
A nagyobb meleg a növényzetben és a talajban is nagyobb párolgást idéz elő, de ez csak addig folytatódhat, míg van elég nedvesség. A párolgás sokban hozzájárul a rendszeres csapadékképződéshez is, azonban ha a csapadék megszűnik, nem lesz, ami párologjon, ennek következtében viszont tovább csökken a csapadék esélye. A kapcsolatrendszernek azonban számtalan összetevője van, s a klímamodellek, előrejelzési modellek néha ellentmondásos eredményt adnak attól függően, hogy mely összetevőket tekintik fontosaknak. Bár a légköri folyamatok indítják el az aszályokat, az ezekkel járó hőhullámokat, azok hosszát, intenzitását már nem lehet megmagyarázni pusztán a légkör viselkedésével.
Számtalan modellkísérletet végeztek el, amelyekben az egyes tényezők hatását vizsgálták, korábbi aszályos időszakok mérési adatainak elemzésével együtt, s kiderült, hogy a tartós aszályhoz sokkal nagyobb mértékben járul hozzá a talaj és légkör kapcsolata, mint önmagukban a légköri tényezők. Amikor a talaj és a légkör is egyidejűleg száraz, ezek együttes hatása tovább csökkenti a csapadék esélyét, s kitolja az aszályok idejét, növeli azok előfordulási gyakoriságát. Magasabb hőmérséklet esetén a növények és a talaj még gyorsabban elpárologtatják a meglévő nedvességet, s ezt követően a növények hő és stressz elleni védekezési lehetőségei kimerülnek. A növényzet pusztulásával a talaj még kevesebb nedvességet tud megőrizni, tartósan nő a száraz területek aránya. A talaj nedvességtartalmát nagyban meghatározza a növényzet jellege, a növények tűrőképességét pedig a gyökérzet mélysége, így az erdők hosszabb időn át ellenállnak a száraz, meleg időjárásnak és a több nedvességükkel enyhítik is az aszályokat.
Bár a mezőgazdasági és vízgazdálkodási szakemberek jól ismerik ezt az összefüggést, a klímára gyakorolt hatását eddig nem vették észre, erre vonatkozó vizsgálatok híján. A kapcsolatrendszer klímára visszaható tényezőinek jobb megértése ahhoz is hozzásegíthet, hogy ellensúlyozzuk az aszályok hatását, a kutatók szerint erre is jó módszer lehet többek között az erdősítés.
Kommentáld!