A több mint 2000 kilométeres távolság ellenére szembeszökően vöröses árnyalatúvá váltak a gleccserek Új-Zélandon.

A Landsat 8 műhold két felvételén lehet összehasonlítani a jelenlegi látványt és ugyanezen helyszínről korábban készített képet. A valós (látható) tartományban készült fotókon a normális esetben fehér gleccser- és hóborítás, az Új-Zéland déli szigetének magas hegyein, az Ausztrália felől érkező füstfellegekből kirakódott korom és porszemcsék hatására okkeres-vöröses árnyalatot öltöttek.

Az Earth Observatory által közölt összehasonlító képekből a Landsat első felvétele 2014. decemberében készült, és egy átlagos téli hótakaróval rendelkező tájat mutat, míg a második felvétel, amelyet 2019. november 11-én rögzített a műhold kamerája, már a korom miatt elszíneződött felületet mutatja. Az okkeres színt legfőképpen a forró ausztrál sivatagokból felemelkedő légtömegekkel utazó, vas-oxidban gazdag porszemcsék okozzák. Bár ez nem túl ritka esemény, azonban 2019-ben szokatlanul korán elérte a szigetországot az ausztráliai por. Ez az év nemcsak a legmelegebb volt, hanem különösen száraz is, e tényezők együttesen járultak hozzá, hogy nagy tömegű por gyorsan jusson át a Tasmán-tengeren.

Amellett, hogy a por elszínezte a felszínt, szintén kimutatható rajta a korom is, bár a műholdfelvétel alapján a két különböző idegen anyagot nem lehet megkülönböztetni. Heather Purdie glaciológus, a Canterbury Egyetem kutatója azt mondta „A 2019. november 11-ei felvétellel egyidejű jégréteg elemzése mind a port, mind a koromszemcséket kimutatná, de a színe alapján valószínűleg több lehetett benne a por. A hamu és korom jelentősebb része később érkezett az országunkba.”

Andrew Mackintosh, a Monash Egyetem glaciológusa még egy érdekességet hozzátett a történethez: a gleccsereken, egyes helyeken rózsaszínű árnyalatokat is felfedezhetünk, azonban ez teljesen más okból látható, ez a hóalgák élettevékenységének következménye. Az algák pedig a por és a korom által szállított tápanyagnak köszönhetően szaporodhatnak el. Purdie kiegészítette „A hóalgák itt gyakoriak, magam is láttam a Cairburn-hegyvonulat területén a múlt héten egy nagyobb régiót, amelyet elszíneztek.”

A gleccserek az évente lerakódó, légkörből érkező anyagokat megőrzik, így az idei év nyári rétegei barnás-vöröses árnyalatukkal kitűnnek majd a többi év rétegei közül. A nyár végén majd összesítik a felméréseket, s ekkor derülhet ki, hogy miként hatott az extra szennyezés a gleccserek tömegére. „A 2020-as nyár jól indult, ugyanis kora tavasszal meglehetősen sok hó esett, ami növelte a gleccsereinket, azonban a sötét felszín felgyorsítja az olvadást, így kérdéses, mi lesz a végeredmény a nyár végére.” – tette hozzá Purdie. Mackintosh kiegészítette annyival, hogy amennyiben a déli félteke nyaraira egyre jellemzőbbek lesznek a por és koromszennyezések, úgy ez a gleccserek pusztulását is felgyorsítja majd. „Az előrejelzések alapján a gleccserek tömegének jó része elfogyhat 2100-ra, azonban a jelen helyzet állandósulása esetében ez jóval hamarabb bekövetkezik majd.”