Újabb felvételek a Naprendszer legnagyobb kanyonjáról
A Naprendszer legnagyobb kanyonjáról, a Valles
Marinerisről készítette el az eddigi legrészletesebb felvételeket az
Európai Űrügynökség (ESA) marskutató űrszondája, a Mars Express.
Fotó: ESA/DLR/FU Berlin (G. Neukum)
A Valles Marineris, amelyről az első felvételeket negyven éve,
1971-72-ben a Mars első műholdja, a Mariner-9 készítette, 4000 kilométer
hosszú, 200 kilométer széles és 10 kilométer mély, azaz tízszer
hosszabb és ötször mélyebb, mint a földi Grand Canyon - olvasható az ESA
honlapján.
A Viking űrszonda 1975-ben készített fotója a marsi kanyonról.
Fotó: Viking Project, NASA
A marsi kanyonról az európai űrszonda húsz berepülés során,
"madártávlatból" készítette a képeket, amelyek csaknem eredeti színben
láttatják a Valles Marineris-t.
A képeken geológiai képződmények
széles skálája látható, amelyek a terület összetett geológiai
történetéről tanúskodnak. A jelek szerint a kanyon a szomszédos
Tharsis-régióval (Tharsis-kidudorodással) szoros összefüggésben alakult
ki. Utóbbi a Mars felszínének csaknem negyedét elfoglaló vulkanikus
terület, rajta négy óriási pajzsvulkánnal, északnyugati peremén pedig a
Naprendszer legnagyobb tűzhányója, a 21 kilométer magas Olympus Mons
található.
Ahogy a Tharsis-régió kiemelkedett az erős vulkanikus tevékenység
miatt a bolygó életének első milliárd éve alatt, a környező területen a
kéreg megrepedt, széttöredezett, beomlott. A Valles Marineris
kialakulásában közrejátszottak a földcsuszamlások és egyéb erők, az erős
sodrású vízfolyások pedig tovább mélyítették a kanyont jóval a Valles
Marineris kialakulása után.
Forrás: MTI
Kommentáld!