Légkörünk folyadékként viselkedik, s ha a mozgása során valamilyen akadályba ütközik, felemelkedik, hullámot vet, pontosan úgy, ahogyan a víz is. Ilyen akadály lehet egy hegység, vagy egy nagyobb vihar is. Időjárási műholdfelvételeken találkozhatunk a látható megnyilvánulásukkal, amennyiben a légköri hullámok párás légtömegbe érnek, vagy esetleg sivatagi port ragadnak magukkal.
2019. október 21-én Ausztrália nyugati részén, Pilbara területén zivatargócok pattantak ki, s a légköri hullámok ezeknek miatt alakultak ki, amelyeket az Earth Observatory beszámolója szerint az Aqua műhold örökített meg. Az Indiai-óceán fölött párás levegővel találkoztak, s így koncentrikus felhősávokként láthatóvá is váltak a hullámok. A helyzet további érdekessége az is, hogy egyidejűleg ugyanezen viharoknak következtében a kontinens felől fújó erős szelek sivatagi port is a légkörbe emeltek, így a nehézségi hullámok által közrefogott területen a por sárgás foltja is megjelent. A hullámokról a japán Himawari-8 nevű időjárási műhold mozgó felvételt is készített.
A légköri nehézségi hullámok állandóan jelen vannak felettünk, és minden légköri magasságban megnyilvánulnak, viszont csak különleges esetekben láthatóak. Alacsony légköri szinten a mostani ausztrál példa kiválóan mutatja ezeket, azonban a hullámok függőleges irányba is terjednek, így ennél sokkal magasabban is átrobognak légkörünkön. A nyári égbolt 80-85 km magasban kialakuló éjszakai világító felhőinek hullámai e jelenségnek köszönhetőek, de ugyanígy a 100-300 km magasban létrejövő légkörfény is a nehézségi hullámok miatt jelenik meg sávokban.
A nehézségi hullámokat jól tudjuk mérni akkor is, ha nem válnak láthatóvá, és a segítségükkel a felszínen lezajló folyamatokra is visszakövetkeztethetünk. Erre példa az Antarktisz partjai mentén lévő jégnyelvek mozgása, amelyet például az árapály okoz, e mozgás is továbbhalad a légkör magasabb régióiba, ahol hullámok formájában jelentkezik. E hullámok mérésével a jégnyelv apró mozgásai válnak mérhetővé.
Egyes esetekben egészen az ionoszféra magasabb rétegeibe is eljutnak e hullámok, és például zavarokat okozhatnak a műholdak rádiójeleiben azzal, hogy az ionoszféra elektronsűrűségét is változékonnyá teszik. Nemrégiben még arra is sikerült visszakövetkeztetni, hogy a második világháború idején a nagy bombázások hatására keletkező légköri nehézségi hullámok is érzékelhető rádió- és radar vételi eltéréseket okoztak.
Kommentáld!