A végeláthatatlan Aletch gleccser hóval borított felső régiója.
Az utóbbi években tett mászásaim során, társaimmal mind gyakrabban
ütköztünk olyan nehézségekbe, melyek egyértelműen az éghajlatváltozásra
vezethetők vissza. Ezt néhány túránk bemutatásával szemléltetem.
Tavaly
nyáron a svájci Mönch csúcs (4107 m) északi falának sikeres megmászása
után, a hegy túloldalára vezető gerincen ereszkedtünk le, az UNESCO
által a világörökség részeként számon tartott Aletsch gleccser felső
régiójához. Az Aletsch gleccser közel 23 kilométer hosszával az Alpok
legnagyobb jégárja. Vastagsága a Konkordiaplatz elnevezésű
gleccsertalálkozásnál közel egy kilométer. A felsőbb részein még alig,
az alsó szakaszoknál azonban annál jobban érződik a jégtömeg
visszahúzódása. Egy év alatt akár száz métert is csökken a hossza!
Mára már járhatatlanná vált Fiescherfirn összetöredezett jégpáncélja.
A gleccseren átkelve egy elhagyatott hüttében aludtunk, hogy másnapi
terveink szerint a Fiescherfirn gleccserén átkelve feljussunk az
Eigerre.
Az elődeink által használt útvonal, és lényegében bármilyen
átkelési lehetőség azonban, mostanára megszűnt. A gleccser olyannyira
felszabdalódott, hogy ha még a hasadékokon át is ugrunk, illetve
leereszkedünk rajtuk, a kialakult jégtornyok bármikor ránk dőlhetnek.
Éjszakánként hallottuk, amint a körülöttünk lévő jégmezők megállás
nélkül morogtak és omladoztak. Másnapi átkelésünkről így a mászásról is
le kellett mondani. Ezt a rendkívüli feltöredezést, csakis a gleccser
olvadása, a hasadékok szétnyílása okozhatta.
Hochferner északi fala. Balra a 2005-ös, jobbra a 2012-es felvétel, ahol útvonalunk is látható.
2012 őszén, az olaszországi Hochferner jeges északi fala alatt állva
csodálkoztunk el igazán, amikor a 2005-ös fényképekhez képest láttuk,
hogy lényegében a függőgleccser egyharmada eltűnt, és helyette már csak
az évezredek óta csiszolt sziklafelületek maradtak. Rajtunk kívül még
két német kollégával találkoztunk, de ők nem mertek nekiindulni, mert az
olvadás miatti jégtornyok (séracok) omladoztak. Nekünk sikerült
megmászni a falat, a klasszikus útvonalat nagyjából tartva, de közel sem
a klasszikus állapotok között.
Pasterze gleccser. Balra a
2008-as, jobbra a 2012-es fénykép. Az út mentén még táblák mutatják,
milyen magasságban volt az adott évben a jégtömeg.
Idén a rendkívül sok csapadékok jelentett problémát, a hegyekben ezek
leküzdéséhez igen felkészültnek, és edzettnek kell lenni. A Mont Blanc
csoport sűrűsödő hegyomlásai, eltűnő gleccserek, például a Pasterze
gleccser olvadása írható az időjárás változás rovására. Ez alkalommal is
óvatosságra, nagy körültekintésre hívom fel mindazok figyelmét, akik
túrára indulnak a magas hegyekbe.
Egyre népszerűbb a természetjárás és a
hegymászás. Ha viszont tapasztalat nélkül belevetik magukat egy
komolyabb túrába az Alpokban, vagy a Tátrában, könnyen bajba
kerülhetnek. Még tapasztaltabb és járatosabb mászóknak is gondosan meg
kell tervezniük a jövőbeni mászásaikat a hirtelen jött természeti
változások miatt.
Az olaszországi Obergberg völgy turistaútja ma így néz ki, miután elvitte egy földcsuszamlás.
Lehet, hogy a jövőben, nekünk, embereknek is, alkalmazkodnunk kell az
új körülményekhez! Talán az Alpokban is felül kellene vizsgálni az
útvonalakat, rizikó és nehézségi szempontból is. A sűrűn látogatott
helyek mentén is figyelmeztetni kellene a veszélyekre, esetlegesen
bizonyos időszakokban korlátozni a mászást a veszélyek elkerülése miatt.
A hegymászók számára is érdemes lehet a járatos útvonalak nehézségeit
újra minősíteni, ezzel is jelezve a megváltozott helyzetet, netán
újabbakat kijelölni. Sokan gondolhatják, hogy aki ilyen helyre megy,
attól elvárható, tudja mit vállal, és felkészültnek kell lennie, ám a
kevésbé tapasztalt, kezdő hegymászóknak segítség lenne egy ilyen
tájékoztatás.
Írta és fényképezte: Kocsis Dávid
Kommentáld!