Velencét úgy ismerjük, mint a lagúnák városát. A cölöpökre épült település központi részében nem találunk nagyobb parkokat, azonban nem is gondolnánk, hogy mennyi apró díszkertet rejt a kőrengeteg.

Velencében mintegy 500 kis park bújik meg a házak, vagy a paloták falai között. Nagy részük teljesen nyitott mindenki számára, némelyik belépőjeggyel látogatható, vagy csupán egy-egy különleges esemény, fesztivál alkalmával nyitja meg kapuit a látogatók előtt, és természetesen találhatóak magánkézben lévő kertek is. Az itt élők számára nagyon fontosak ezek az aprócska zöld területek, hisz testi és lelki felüdülést adnak a zsúfolt városban élőknek, ezt felismerve, egyre többet tesznek megőrzésükért.  Így történt ez a Királyi kertek néven ismert 5500 négyzetméteres parkkal is, melyet 2019. december 17-én adtak át felújítva a velenceiek és a turisták számára. A park története a napóleoni időkbe nyúlik vissza: 1805. május 26-án I. Napóleont a milánói székesegyházban Itália királyává koronázták, majd az új uralkodó fogadott fiát Eugène de Beauharnais-t nevezi ki itáliai alkirállyá és Velence hercegévé, rezidenciául pedig a Procuratie Nuove épületet kapja meg, melyet kibővítenek és egy pompás kertet is kialakítanak a palota és a lagúna között.

Az osztrákok 1814-es visszatérése után új főépítésze lett a Királyi palotának. Lorenzo Santi a következő évben a kertet elkülönítette a várostól a hidak lebontásával, viszont a palotából a közvetlen belépést a belső csatorna fölött egy kisebb emelőhíddal oldotta meg.  Az egész területet kőkorláttal vették körbe, majd 1816-ban a kert és a Szent Márk tér felé vezető part között egy fenséges vaskapu épült.
Santi kialakította a kert végső formáját, egy fákkal övezett sétánnyal, itáliai stílusú virágágyásokkal, és a terület két végét fákkal zárta le. 1815 és 1817 között az építész végül üvegházat tervezett a kert, Szent Márk tértől távolabbi végére, majd mellé egy klasszicista kávéház is került.

A tizenkilencedik század közepén a virágágyások geometriai elrendezését az akkor divatos angol stílusra módosították, és ez maradt meg egészen a második világháború kezdetéig.
1920-ban, épp karácsony előtt óriási változás következett be a kert használatával kapcsolatban, ugyanis december 23-án Velence városának kezelésébe került a terület, ekkor megnyitották a nagyközönség számára is, és ezzel közparkká vált.

Lorenzo Santi kávéházként működő pavilonja is új funkciót kapott, a 20. század elejétől, több mint 60 évig, az egyik evezősklub központjaként működött, majd turisztikai információs centrum lett. Az ezredfordulóra a park állapota sokat romlott, 2014-re pedig használhatatlanná vált a kerti pavilon, a felvonóhíd, a pergolát a rozsda marta, és ott volt még egy második világháború alatt épített vasbeton bunker is. Sürgős intézkedésre volt szükség, hisz nem hagyhatták veszni Velence belvárosának hajdan virágzó parkját.

2014. december 23-án a Velencei Kertekért elnevezésű alapítvány kapta meg a park újjáépítésével és további gondozásával kapcsolatos feladatokat. E cél megvalósítására Adele Re Rebaudengo, az alapítvány elnöke, megkapta a nemzetközi Assicurazioni Generali csoporttól az anyagi támogatást.  A szakmai feladatok vezetésére fölkérték Paolo Pejrone tájrendező-kertépítő mérnököt és Alberto Torsello építészt.

A rekonstrukció során az épület eredeti, művészi helyreállítása mellett a praktikum és a fenntarthatóság jellemezte a munkát, a kertben a botanikai cél nem az eredetiség visszaállítása volt, hanem a jövőbeni fenntarthatóság. Legyen egy kis zöld terület, felüdülési lehetőség a lakóknak és a turistáknak.

 

A bontási munkálatok után a kertben teljes talajcserét végeztek. Szerencsére a park a tengerszint fölé emelkedik, így kicsi az esélye, hogy az áradó sós vízzel érintkezzenek a növények.  Ahogy Paulo Pejrone elmondta az ng.hu-nak, fontos cél volt, hogy a sós levegőre kevésbé érzékeny növényeket válogassanak. A virágok kerültek a belső részre, a strapabíró bambusz és más örökzöldek pedig a kert szélére. Ezek a szélső sövények a környék nyüzsgő zajától is védelmet adnak a nyugalomra vágyóknak.

A zöld sövénykompozíciót itt-ott élénkíti a 2-3 méter magasra növő kései végzetfa (Clerodendrum trichotomum), mely nyár végétől októberig virágzik. Nem hiányoznak a citrusfélék sem, de az igazi sztár a fás szárú, illatos virágú csillagjázmin (Trachelospermum jasminoides). A kaviccsal borított sétányok mellett óriáscserepekben idényvirágok pompáznak. Nagyobb foltokban nyílik a kék színű szerelemvirág (Agapanthus umbellatus) valamint íriszek csoportjai tarkítják a sétányok közötti területet. Nagy öröm volt a szakemberek számára, amikor az első, főleg énekesmadarak megjelentek a parkban. Azóta cinkék, harkályfélék, rigók, verebek színesítik a kert életét. A virágos növények pedig a méheket vonzzák, a jövőbeli lehetőségek között szerepelhet egy városi méhészet kialakítása is.

 

Ám ahogy a tájrendező-építész szakember mondja, nagy feladat volt a park helyreállítása, ám a növények gondozása is folyamatos munkát igényel a jövőben. A város vezetése és a támogatók bíznak a további együttműködés sikerében és abban, hogy sokáig legyen ez a félhektárnyi terület a helyiek és a turisták oázisa Velence belvárosában.