A professzor elmondta, hogy a tanácskozást a
magyar kormány az ENSZ-szel és a Víz Világtanáccsal közösen szervezi. A
2012-es Rio+20 konferencia záródokumentuma kiemelt fontosságot
tulajdonított a víznek a fenntartható fejlődés megvalósításában, mindez
számos fontos területet fog össze a globális cselekvés szempontjából –
emlékeztetett. Egyúttal először javasolták, hogy a kitűzendő célok
között külön csomag foglalkozzon a vízzel.
A vízellátáson és a szanitáción (a víz csíraszámának csökkentése) túl
több súlyos kérdésről van szó: szennyezések, közegészségügy, a fajlagos
készletek fogyása, az igények fokozott növekedése, a fizikai és
gazdasági vízhiány, az eltűnő vizek, árvizek és szélsőségek, nemzetközi
vizek és konfliktusok.
Somlyódy szerint utoljára 1977-ben az argentínai Mar del Platában
volt a budapestihez hasonló nagyszabású nemzetközi vízügyi konferencia,
amely meghatározta a következő évtizedek fejlesztéseit. Hozzátette,
abban bíznak, hogy ezúttal is valami hasonló fog történni. A találkozó
célja ajánlások kidolgozása a 2015 utáni Fenntartható Fejlesztési Agenda
számára és a Budapesti Víz Nyilatkozat elfogadása.
A 2013 október 8. és 11. közötti rendezvényen jelen lesz az
ENSZ-főtitkár és rajta kívül szinte a vízzel foglalkozó összes ENSZ- és
nemzetközi szervezet első vagy második embere, továbbá neves tudósok és
szakemberek. Mintegy száz országból érkeznek résztvevők, eddig 1250-en
regisztráltak az eseményre.
A szakember elmondta, hogy a tudományos fórum öt területen vitat meg
kérdéseket, ezek az egyetemes hozzáférés a vízellátáshoz és a
szanitációhoz, az integrált vízgazdálkodás, a jó kormányzás, a zöld
gazdaság és kék vizek, végül a befektetések és finanszírozás a
fenntartható fejlesztési célok megvalósításában.
A Föld édesvíz-készleteit fenyegető veszélyekről elmondta: a
vízdilemma a meglévő bajok okán sem csekély, különös tekintettel arra,
hogy azok területileg egyre gyakrabban egybeérve, egymást erősítve
jelentkeznek. Somlyódy szerint például jelenleg több mint egymilliárd –
elsősorban a fejlődő világban élő – ember nem részesül biztonságos
ivóvízellátásban, 2,5 milliárd ember esetében megoldatlan a
szennyvíz-elvezetés. Becslések szerint évente kétmillió, öt évnél
fiatalabb gyermek hal meg a kórokozók terjedése miatt. A népesség és az
igények növekedésével, az éghajlatváltozás hatásával az évente egy
lakosra jutó készletek vészesen csökkennek, sokfelé 1000 köbméter/fő/év
érték alá, amelynél a gazdálkodás kezd kritikussá válni.
A kérdés azonban még bonyolultabb a tudomány által sem teljesen
értett kedvezőtlen trendek és a korábban soha nem tapasztalt
exponenciális jellegű változások miatt. A megállapítás sok "külső"
hajtóerőre érvényes: a népesedésre, a városiasodásra, az éghajlatra, a
migrációra, az életminőség változására, a társadalmi-gazdasági
változásokra. Ezek nehezen átlátható módon befolyásolják a készleteket
és az igényeket, azok területi változását és a szennyezéseket. A
tendenciákat jellemzi, hogy az elemzések szerint 2050-re a Föld
népességének mintegy fele fog fizikailag vízhiányos területen élni. Ma
10 százalék körüli ez az arány.
A múltban folytatott és többnyire pazarláshoz vezető
készletgazdálkodás helyett a vízszegény országok ma megkísérelnek
átállni az igénygazdálkodásra: próbálják racionalizálni az igényeket és
újrahasznosítani a vizet. A kulcs a víz- és anyagkörforgások zárása
minden szinten: a mezőgazdaságban, az iparban és a lakásokban egyaránt.
Ez a fenntarthatóság egyik fontos előfeltétele. A jövőben
szemléletváltásra van szükség - hangsúlyozta a szakember.
A meglévőkhöz új problémák adódnak: a fejlett országokban az
elöregedő vízi infrastruktúra felújítása (amely horribilis összeget
igényel), a városi villámárvizek (a fogalom tíz évvel ezelőtt ismeretlen
volt), a gyarapodó konfliktusokat jelentő osztott vízgyűjtők kérdése, a
globalizálódó kereskedelem és a virtuális víz exportja-importja és az
elmúlt évek válságainak a hatása. Mára világossá vált, hogy a
vízprobléma hajtóerői és az azokból származó terhelés a vízszektoron
kívüliek – élelmezés, energia, éghajlatváltozás, területhasználat –,
ennek megfelelően a problémák megoldása is jelentős részben a
vízgazdálkodáson kívül keresendő. Ebben a társadalomnak döntő szerepet
kell játszania.
A feltárt problémák súlyossága, bonyolultsága és a felmerült új
kérdések miatt indokoltnak látszik, hogy 2015-öt követően másként
folytassuk a nagy fejlesztési programokat – hangsúlyozta Somlyódy. Úgy
tűnik, egyre szélesebb az egyetértés, hogy a programokban az elmúlt
évtizedek gyakorlatával szemben kiemelt szerepet kapjon a víz, ami
összefüggéseiben az ivóvízellátáson és szanitáción túl integráltan, a
tudomány által támogatva kezeli a felsorolt problémákat.
Forrás: MTI
Kommentáld!